1950. október 8-án a Bp. Dózsa látogatott Szolnokra, hogy az egy héttel korábban befejeződött bajnokság után barátságos mérkőzést játsszon a Tisza-parti csapattal. A mérkőzés előtt Taródy Zoltán r. alezredes, a belügyi sportközpont vezetője “üdvözölte a Szolnoki Dózsa újonnan megalakult vízilabda-szakosztályát“. Az 1950-es bajnokságot pályaválasztóként ugyancsak Bp. Dózsa ellen, hazai pályán kezdték – vereséggel, mert a fővárosiak 10-2 arányban jobbnak bizonyultak. Két nappal később Csepelen az újonnan létrejött Bp. Honvéd ellen szintén vereséget szenvedtek (2-8). Június 11-én aztán a Bp. Lokomotív ellen végre megszerezték az első bajnoki pontot (3-3), de az akkor ÉDOSZ néven szereplő, mai Ferencváros a Sportuszodában már megint kemény diónak bizonyult (4-10). Az első győzelem a Bp. Előre ellen Szolnokon született az ötödik fordulóban (3-2), ismét visszaesés következett (Vasas ellen 0-8), majd újabb döntetlen (6-6) a Tatabánya ellen. Viszont a fővárosban a Textiles ellen végre ismét nyertek Hasznosék (2-1), Tatabánya ellen (6-6). Aztán ismét a Vasas bizonyult jobbnak ezúttal Szolnokon (2-5). Az Előre elleni fővárosi kiruccanás biztos győzelmet (5-1) hozott, akárcsak a tatabányai visszavágó (7-5) , és a Textiles is két pontot hagyott Szolnokon.

Az 1951-es bajnokságban a Szolnoki Dózsa a Sportuszodában a Csepeli Vasas ellen kezdte az idényt, május 28-án. Az egyébként mezőnyjátékos pintér került a kapuba, mert a csapat állandó kapusa, Boros a fővárosba került. A mezőnyben Szarvas, Hasznos I, Szabó, Hegmann, Hasznos II. és első alkalommal, Kanizsa alkotta a csapatot. Ebben az évben a bajnok Bp. Dózsa, a második helyezett Vasas és a bronzérmes Kinizsi mögött a negyedik helyet érték el. A 18 mérkőzésből 8-szor nyertek, 6-szor kikaptak és 4-szer egál lett a végeredmény. Hasznos II. 49-szer talált az ellenfél kapujába.

1952-ben Boros Ottóval megerősödve is vereséggel kezdődött a Bp. Dózsa elleni mérkőzéssel indult bajnokság. Az egyfordulós bajnokságban csupán nyolc mérkőzésre került sor, mert az Egri Fáklya nem érkezett meg Szolnokra, így az elmaradt találkozó győztesének a Szolnoki Dózsát nyilvánították. A bajnokságot megelőzően július végén játszotta vízilabda-válogatottunk Hasznos Istvánnal a helsinki olimpiai torna mérkőzéseit. A rendkívül gólérzékeny középcsatár két mérkőzésen élvezte a válogatók bizalmát, és hálából Mexikó és az NSZK hálójába 8 (!) gólt lőtt.Személyében az első válogatott és olimpiai bajnok vízilabdázót köszönthették a szolnoki sportbarátok.

1953-es bajnoki év krónikájához tartozik, hogy az utolsó két mérkőzésre, a Honvéd és a Kinizsi ellen Rajki Lajos edzőt Vértesi József váltotta fel. Boros, Hasznos I., Pintér I. és Hasznos II. mind a 18 mérkőzésen játszott, és Hasznos István a 67 gólból 34-et mondhatott magáénak.

Az első igazán kiemelkedő sikert az 1954-es év hozta. Földes László irányításával első alkalommal jutott a bajnoki dobogó legfelső fokára a Szolnoki Dózsa. Az elsőség értékét emeli, hogy egyszer sem szenvedett vereséget, két alkalommal kényszerült pontosztozkodásra. A bajnoki szereplés után két hónappal a Magyar Népköztársasági Kupa döntőjébe is eljutott a Dózsa, ahol a Bp. Honvéd volt az ellenfele. Lauter játékvezető bíráskodása mellett december 19-én, Hasznos II. góljával 2:1-es vereséget szenvedett ugyan, de ezzel a vereséggel is ezüstérmet szereztek Boros, Hasznos I., Hegmann, Pintés, Károlyi, Kanizsa és Hasznos II. összeállításban.

Az 1955-ös bajnokságban csupán a bajnok Dózsa tudta legyőzni a szolnokiakat, mégis lemaradtak a bajnoki dobogóról. Sajnos megszakadt a hosszú idő, a 29 mérkőzésen át tartott veretlenségi sorozat. Egyébként a második és a harmadik helyezett Kinizsi és Honvéd elleni sok döntetlen magyarázza a negyedik helyezés jogosságát. Május 28-án az osztrákok elleni bécsi válogatott mérkőzésen a később legendává lett Kanizsa Tivadar mutatkozott be nemzeti színekben. Ezen a mérkőzésen egyébként két szolnoki fiú játéka járult hozzá a 7:4-es győzelemhez, mert a kapuban Boros igyekezett meggátolni a “szomszédok” gólszerzési lehetőségeit.

Az 1956-os, sok eseményt hozó év vízilabda-bajnoksága ismét rövidített programmal zajlott. A kilenc találkozón pontosan ötvenszázalékos teljesítményt nyújtottak Goór István játékosai. Sajátos körülmény, hogy az első három helyezettől egyaránt kikaptak, az utolsó három ellen győztek, míg a tabella közepén végzettekkel megosztoztak a bajnoki pontokon. A melbourne-i olimpián örvendetes sikerrel szerepelt válogatott tagjaként Boros Ottó és Kanizsa Tivadar is beléptek az olimpiai bajnokok sorába. Boros 4, Kanizsa 2 alkalommal szállt medencébe az ausztrál városban.

Az 1957-es bajnokságban nem talált legyőzőre a Szolnoki Dózsa. Ez automatikusan jelentette számára a bajnoki cím megszerzését. Fölényére jellemző volt, hogy a második helyezettet négy(!) ponttal előzte meg. A második bajnoki címet az alábbi 10 játékos harcolta ki: Boros(9), Hasznos I. (7-2), Brinza (8-5), Pintér I. (8-8), Kanizsa (9-12), Hasznos II. (9-11) első alkalommal adta át a házi gólkirály címet az egyre inkább meghatározóvá váló Kanizsának, Koncz (7), Kelemen (5-2), Kuczora (1-1).

Az 1958-as év Boros, Kanizsa és Pintér számára a magyar bajnoki cím mellett Európa-bajnoki címet is hozott. Szeptember elején Budapesten a három szolnoki fiú is tagja volt az első helyen végzett válogatottunknak. Boros egy mérkőzésen védett, Kanizsa 7, Pintér 1 gólt szerzett az EB-n. A 18 bajnoki mérkőzésen megőrizte veretlenségét a Dózsa.

Az 1959-es év ismét sikerrel zárult, a 15 győzelem, két döntetlen elég volt a bajnoki cím megvédéséhez, bár most csak a jobb gólkülönbség révén tudott a Szolnok ismétel az Újpesttel szemben. Az elsőség annyiban mindenképpen jogos volt, mert kettőjük közötti két mérkőzésen egyszer döntetlen (2-2) volt az eredmény, míg a szolnoki találkozón Borosék nyertek 1 gólos különbséggel. Az utolsó fordulóban, már bajnokként szenvedte el egyetlen vereségét, mellyel a 45 mérkőzésen át, 37 hónapig tartó veretlenségi széria szakadt meg.

1960-ban igen szoros befutója volt az ismét egy fordulósra kiírt bajnokságnak. Az Újpest és a Ferencváros nem szenvedett vereséget, míg a szolnokiak a második helyre került zöld-fehérek elleni 2-0 arányú vereség, no és még a két döntetlen hatására csak a harmadik helyet tudták elcsípni. A római olimpián tovább folytatta éremgyűjtését a magyar válogatott, benne Borossal és Kanizsával, aki 6 góljával járult hozzá a 3. helyezéshez.

Czapkó Miklós ötéves edzői pályáját 1961-ben kezdte Szolnokon, és azonnal a táblázat élére vezette csapatát. A 22 mérkőzésen szerzett 130 góllal a legeredményesebb csapatnak bizonyultak. A sorrendben ötödik bajnoki címet szerzett csapatban a következő játékosok szerepeltek és szerezték a gólokat: Boros(19), Pintér I. (22-25), Brinza (21-12), Kanizsa (22-22), Kuczora (22-12), Hasznos II. (22-31), aki 37 évesen is a legjobb szolnoki gólszerző volt!, Koncz (22-28), Hegmann (2), Szegedi (5), Szabó (1), Kelemen (1), Pintér (3) és Katona (1) lőtték.

1962-ben sem hozott sikert a bajnoki nyitány: a Vasas 3:2-re verte a Dózsát. Otthonában veretlen maradt a Czapkó edző csapata, de így is csak a harmadik helyet tudta megszerezni – mégpedig magabiztosan, hiszen az utána következő Újpestet 4 ponttal előzte meg a táblázaton. Az újabb Európa-bajnoki mérkőzéssorozatra Lipcsében került sor, é válogatottunk Borossal és Kanizsával újra a kontinens legjobbjának bizonyult. A 33 éves kapus min a 6 mérkőzésen védett, míg Kanizsa az első négy találkozón 3 góllal segítette győzelemhez válogatottunkat. A hazai kupában (MNK) négyes döntőt rendeztek, és a Szolnok két 5:3-as vereség után a Csepel Autó elleni 4:3-as győzelemmel a bronzérmet szerezte meg, 1951 után immár második alkalommal.

1963-ban először végzett a dobogó második helyén a szolnoki vízilabdacsapat, először kapott ki a Bp. Spartacustól és utoljára játszott bajnoki mérkőzésen Hasznos István. A csapat első olimpiai bajnoka valamennyi bajnoki mérkőzésen szerepelt, a Vasas Izzó ellen vett búcsút játékostársaitól. A 14 bajnoki évi szereplése során elért 339 góljával sokáig vezette a góllövőlistát, és 1990 végéig csak ketten tudták megelőzni. A bajnok FTC-től négy ponttal maradt le, ugyanakkor a harmadik helyezett Újpestet is négy ponttal előzte meg a Szolnok. Az ezüst érmet az alábbi játékosok harcolták ki: Boros (18), Pintér I. (18-8), Brinza (18-8), Kanizsa (18-18), Hasznos II. (18-9), Koncz (18-17), Pintér II. (2), Urbán (1), Hegmann (2), Szegedi (2), Jegesi (2).

1964-ben helyet cserélt az előző évi tabella első két helyezettje, vagyis ismét a Szolnok nyerte a magyar vízilabda-bajnokságot. A tokiói olimpián ismét bravúrosan szereplő válogatottunk tagjaként Boros Ottó és Kanizsa Tivadar újabb olimpiai aranyéremmel gyarapították addigi gyűjteményüket. Ebben az évben Boros is visszavonult az aktív játéktól, így személyében a legelső OB-I-es mérkőzésen pályára lépett játékosok utolsó képviselője 14 évvel az akkori esemény után adta át helyét fiatalabb játékostársának. Sokat mondó adat, hogy a szolnoki játékos-pályafutása során csupán hét esetben hiányzott neve az összeállításból. Az 1964. Évi bajnokcsapatban Boros 17 mérkőzésen őrizte a kaput. Rajta kívül Pintér I. (18-15), Pintér II. (18-10), Kuczora II. (16-15), Kanizsa (18-21), Urbán (18-12), Koncz (18-17), Kuczora I. (2), Szegedi (3) és az újonc Katona (1) vehette át az aranyérmet.

1965-ben már február végén megtisztelő feladat várt a szolnoki vízilabdázókra. A magyar bajnokcsapatok közül elsőként részt vehetett az Európa Kupa mérkőzéssorozaton., melyet 1958-ban írtak ki először. Eskilstunában gyülekezett az egyik csoport, és Hasznosék két vereséget követő egyetlen győzelemmel (5:2 a Tunafors ellen) a kedvező kiírás következtében eljuthattak a két héttel későbbi folytatásba. A német Dynamo Magdeburg (2:5), a román Dinamo Bukarest (3:5) és a szovjet CVSZK Moszkva (2:5) azonban kemény diónak bizonyult. (Igen! Itt fejezte be játékos-pályafutását Hasznos István, aki ekkor, 41 éves korában is a csapat rendelkezésére állt.) Nyolc év után ebben az évben szorult le a dobogóról a Szolnok.

Az 1966-os év elsősorban az MNK-győzelem miatt volt emlékezetes. Október 15-én a sportuszodában Pintér II. két góljával győzött 2:1-re a Szolnok. Kanizsa Tivadar ebben a bajnokságban, 33 éves korában játékos edzőként is bemutatkozott. Korábbi gólképességét megőrizve, 34 találatával, Koncz után a második tudott lenni a házi góllövőlistán.

Két későbbi válogatott, Borzi és Cservenyák 1967-ben játszotta első bajnoki mérkőzését Szolnokon. A hatodik helyezést 85-84-es gólkülönbséggel szerezte meg a 13 Kanizsa-tanítvány: Szegedi (5), Pintér I. (16-13), Pintér II. (18-9), Koncz (15-24), Kuczora II. (2), Urbán (18-22), Kanizsa (11-5), Kádár (13-1), Kulcsár (16-2), Vezsenyi (15-2), Borzi (8), Szabó J. (13-7), Kozák (4), Cservenyák (10).

1968-ban két helyezéssel előrébb lépett a csapat a bajnoki táblázaton, és megismételte két évvel azelőtti MNK-győzelmét. A Szolnokra látogató és a bajnokság elején végzett három fővárosi csapat, a Ferencváros, az OSC és a Honvéd egyike sem tudott a Tisza partján győzni, igaz, vendégként mindegyikükkel szemben alulmaradt a Dózsa. A katona csapat elle Urbán 8-szor talált a hálóba, ami egyéni rekordnak számított! A negyedik helyet 2 kapus és 9 mezőny harcolta ki: Cservenyák (16), Pintér II. (17-6), Borzi (15-3), Vezsenyi (15-6), Koncz (16-15), Urbán (17-39), Kanizsa (14-17), Szabó (11-3), Kádár (8-3), Kulcsár dr. (7) és Esztergomi (3).

1969 júliusában ismét három szolnoki vízilabdázó kapott helyet a válogatottban, amikor a spanyolok ellen Budapesten Cservenyák, Vezsenyi és Brzi is kiérdemelte a kapitány bizalmát. Megismételte előző évi 4. helyezését a csapat, pedig négy ponttal többet ért el, és lényegesen javított a gólarányon is. Ez volt sorrendben a 20. Élvonalbeli bajnoki szereplés, melyben az alábbiak képviselték az egyesület színeit: Cservenyák (17), Kulcsár dr. (18-7), Pintér II. (18-23), Borzi (16-3), Koncz (16-12), Urbán (17-15), Vezsenyi (17-4), Kanizsa (5), Szabó J. (18-27), Kádár (8-1), Kozák (2), Esztergomi (2), Nagyváradi (1).

1970-ben szinte semmit nem változott a csapat összetétele. Urbán olyan nagy kedvvel szórta a gólokat, hogy az egész bajnokság legeredményesebb játékosává vált. 38 góljával lett gólkirály (amira az egyesület történetében sem előbb sem később nem volt példa. Az 1970-ben elért második helyezés a szolnoki vízilabdázás számára egészen 1987-ig megközelíthetetlen mércét jelentett. Cservenyák (18), Kulcsár 818-5), Pintér (18-12), Kádár (14-1), Vezsenyi (16-2), Urbán (18-38), Borzi (17-7), Koncz (16-15), Szabó J. (5-2), Esztergomi (1), Kanizsa (2-2). Cservenyák volt a kapusa annak a válogatottnak, amelyik az ez évi barcelonai Európa-bajnokságon az ezüstérmet szerezte meg.

A meghatározó játékosok 1971-ben is megmaradtak, mégis keserűen csalódtak a csapat hívei december közepén, amikor szomorúan kellett tudomásul venniük, hogy az előző évi ezüstérmes gárda most csupán a nyolcadik helyen végzett. Urbán most is megtette a magáét, hiszen 30 góljával igencsak kivette a részét a gólgyártásból. Cservenyák (18), Kulcsár dr. (17-8), Pintér (18-12), Kozák (17-7), Vezsenyi (9-4), Urbán (18-30), Zámbó (9-3), Kanizsa (6-2), Cseh (3), Kádár (14-4), Pásztrai (8-5).

A leggyászosabbnak mondható bajnoki szereplést 1972-ben produkálták a szolnoki fiúk. Kiestek- és ezzel megszakadt egy nagyszerű hagyomány: vidéki együttes soha nem játszott ilyen hosszú ideig meghatározó szerepet a magyar vízilabdázás élvonalában, bajnoki címet pedig (azóta sem) nem szerzett a vidékiek közül senki. Ami nem sikerült a bajnokságban, az a kupában igen! Nemcsak eljutottak az elődöntőbe, hanem ott a harmadik helyért játszott mérkőzésen legyőzték a Bp. Spartacust 4:1 arányban. Egy másik, nem is apró siker volt Cservenyák Tibor olimpiai szereplése, mert a válogatott kapusaként Münchenben az ezüstérmet akasztották a bajnokság végén Szolnoktól búcsúzó játékosunk nyakába. Cservenyák (18), Kulcsár dr. (9-4), Pintér (17-18), Kozák (18-6), Cseh (12-1), Urbán (10-22), Zámbó (18-6), Pásztrai (13-2), Kanizsa (17-17), Kádár (1).

1973 április nyolcadikán vereséggel kezdte OB II-es szereplését a Szolnok, a Császár uszodában 3:2 -re kapott ki a Tipográfiától. Ez a vereség kijózanítólag hatott a csapatra, mert a hátralévő 17 mérkőzését megnyerte, és 177-51-es gólkülönbséggel, 34 ponttal sikeresen vette az akadályt, és visszakerült oda, ahol méltó módon képviselhette a város vízilabdasportját.

Források: 
MÁV-MTE krónika (Deme Zoltán, Tenyeri István, Vincze János),
A szolnoki vízilabda krónikája (Varga Lajos),
40 év krónikája (Varga Lajos).