Hetedik szezonját kezdi Szolnokon Kis Gábor. Ezzel Zivko Gociccsal és Hangay Zoltánnal együtt már törzsgárda-tagságért is folyamodhatna. Ha érdekelné az ilyesmi. Ezzel szemben továbbra is a hozzá mérhető hegyomlás-szerű bekkek elleni küzdelem teszi ki ideje javát.
Gutai István: Csalhatatlan jele annak, hogy vége a nyárnak, hogy kezdődik a tanév, meg hogy a vízipóló-csapatok elkezdik a felkészülést. Hogy ízlett most így a pihentető, rendkívül hosszú nyári szünet után újra edzésbe állni?
Kis Gábor: Hát, pihenni mindig jó. Főleg egy sikeres szezon után még édesebb a pihenés. De ahogy mondtad, most már elkezdődik a ráhangolódás az új szezonra. Még nem vagyunk benne a szezonban, de a fizikális munka, a fizikális visszaszoktatás az már elkezdődött. Azért nem feszült még az egész légkör arra, hogy már készülünk a kemény meccsekre, igazából még csak a testünket kezdjük el visszaszoktatni. Majd amikor eljön az az időszak is hamarosan, akkor már egy kicsit feszültebb lesz, nem leszünk idegesek, de akkor már nem lehet annyit nevetgélni, mint amennyit most nevetünk a fizikai munka alatt. Mert akkor már tényleg készülni fogunk meccsekre, de nem ott tartunk hála Istennek, úgyhogy még azt mondom, hogy tökre élvezetes az egész.
G.I.:: Ha már így tökre élvezetes, akkor ez a tökre élvezetes csapat ez mire lehet jó a következő szezonban? Vagy erről még ostobaság beszélni, hiszen azért hárman mentek, hárman jöttek, viszont a csapat gerince az megmaradt.
K.G.: Hát, igazából azt kimondani, hogy valaki BL-t nyer, meg bajnokságot nyer, ráadásul ebben a szezonban, ami most áll előttünk, meg kupát nyer, azt szerintem a legeslegjobb csapatok sem mondhatják el magukról, hogy ők azért indulnak. Mármint azért indulnak, hogy megnyerjék, de azt, hogy ők nyerik meg, ezt lehetetlenség. Szerintem az idei bajnoki év, ha a magyar bajnokságot nézzük, meg a hazai kupákat, akkor ez lesz az elmúlt tíz- tizenöt év legkomolyabb bajnoksága. Felnőttek a csapatok, több csapat is felnőtt arra a szintre, hogy amiről az előbb beszéltünk, hogy olyan célokat tűzhessenek ki maguk elé, hogy ők bajnokságot, vagy kupát szeretnének nyerni. Mi ezek között a csapatok között benne vagyunk, változott a keret, de nem nagyon sokat. Viszont mindig kell egy kis változás. Tényleg tavaly egy csodálatos szezon! Nem tavaly kezdtem a vízilabdát, nagyon régóta játszom, nagyon jó csapatokban játszottam és ilyen évünk sose volt, mint amilyet itt Szolnokon meg tudtunk csinálni. De nem lehet azt mondani, hogy ugyanez a cél. Mármint nem lehet azt mondani, hogy ez az elvárás. Az elvárás magunktól az, hogy az utolsó pillanatig azt mondhassuk magunkról, hogy a bajnoki címért küzdünk. Én úgy gondolom, hogy ebben a csapatban maximálisan benne van ez a lehetőség, de ahogy beszéltük már, változott a csapat. Mi ezt szeretnénk, de majd a következő pár hónap fog arra igazából úgy rávilágítani, hogy mire leszünk képesek. Amikor játszottunk már egy- egy rangadót, kezdünk összeszokni, beépülnek az új játékosok, a régi játékosok „hozzásimulnak” az újakhoz. Egy teljesen új játékjelleg alakulhat ebből ki és erre mi is kíváncsiak vagyunk, de persze bizakodunk.
G.I.: Neked már ez lesz a hetedik szezonod itt Szolnokon, amit most kezdesz, ugye?
K.G.: Igen.
G.I.: Ez alatt a hét év alatt mit változott akár Kis Gábor, akár a csapat? Nem feltétlenül csak az eredményességeket értem ez alatt.
K.G.: Hát, egyre jobb lett a csapat. Nagyon nagyon nagy játékosforgás volt, igazából a Zsilével (Zivko Gocic), meg a Zolikával, a Hangay Zolival vagyunk itt ebben a csapatban, akik még anno hét évvel ezelőtt elkezdték ezt az építkezést. Előtte is jó csapat volt, mármint hogy a lehetőségeihez képest jó csapat volt. De elkezdődött egy építkezés Szolnokon egy bizonyos céllal, amit tavaly sikerült is elérnie ennek a klubnak. Azt, hogy kimondhatja tényleg magáról, hogy a világ legjobb klubja lett a tavalyi szezonban. És mondom, három játékoson kívül mindenki volt itt, elment. Én azt gondolom, hogy ami megváltozott, az, hogy nagyon nagyon profik lettek a körülmények. Nagyon szerencsés az az ember, aki itt játszhat és egy ilyen uszodában, egy ilyen konditeremmel, egy ilyen célokkal kezdhet minden nap edzeni és ez teljesen más, mint sajnos más helyeken. Úgyhogy én azt gondolom, hogy a profizmus megváltozott és a csapat is megváltozott abból a szempontból, hogy odáig fejlődött, hogy mindig az lehet a cél, hogy a legjobbak között legyünk. Úgyhogy ezt meg kell becsülni és élni kell a lehetőséggel, amíg ezek a feltételek adottak.
