Nyolc nap alatt háromszor játszik egymással a Szolnoki Dózsa és az OSC. Az első csörte a fővárosiaké lett a Vízilabda Arénában.

A mérkőzés előtt Kis Gábor arról beszélt, hogy ugyan a Dózsa és az OSC is jelentős változásokat élt meg a nyár folyamán, egy nagyon fontos különbség azért van: az OSC már kiforrott játékosokat igazolt, míg a Szolnok olyanokat, akik néhány éven belül lehetnek− várakozásaink szerint lesznek is!− meghatározó játékosai az OB I-nek. Nagy Viktor pedig úgy vélekedett, hogy néhány év után ez lesz az a meccs, amely papíron inkább az OSC-nek áll(hat).

Szolnok-OSC 8:10 (2:2, 3:1, 2:5, 1:2)
Gólszerzők: Angyal, Alekszics 2-2, Bátori, Zalánki, Prlainovics, V. Rasovics, ill. Manhercz K., Rangyelovics 3-3, Erdélyi, Kovács Gergő, Drasko Brguljan, Ubovics

Mindenesetre nem aprózták el sem saját magukat, sem egymást a csapatok. 2-2 után Milan Alekszics két- és Angyal Dániel egy góljával megugrott a Dózsa. De hogy még véletlenül se érhessen fülig a szánk, arról Ubovics gondoskodott. Az ő jóvoltából lett „csak” kétgólos az előnyünk a nagyszünetre.

A harmadik nyolc percben nagyon elkapta a rock and rollt az OSC. Ötöt lőttek, így a negyedik negyedet már ők várhatták előnyről. Igaz, nem megnyugtatóról. 7-8 után egymás után kétszer szereztünk labdát, kétszer vették el tőlünk támadóhiba miatt. Mint később kiderült, lélektanilag az volt a legfontosabb pillanat, amikor Manhercz gólt lőtt, így 8-8 helyett lett 7-9. Nagyon nem mindegy. Kicsivel több mint kettő perccel a vége előtt Erdélyi Balázs kent még be egyet, Zalánki Gergő pedig a végeredményt állíthatta be az utolsó percben.

Nyert az OSC, ami azt is jelenti, hogy Nagy Viktor és Kis Gábor bizony ismeri a nedveslabdás szakma minden csínját, sőt, még a bínját is.

Folytatás jövő szombaton és vasárnap a BENU Magyar Kupa negyeddöntőjének oda- és visszavágóján.