Három „tejfelesszájú” szolnoki pólósnak is tapsolhatott a közönség szerdán a Vízilabda Arénában, miközben a Szolnoki Dózsa 20-8-ra legyőzte a Szombathelyt. A címvédő és az újonc edzője is elégedett volt a lefújás után.

„Óriási megtiszteltetés számunkra, hogy a világ alighanem legjobb csapata ellen játszhatunk. Éppen ezért a fiatal játékosainknak több lehetőséget adok, hogy tanulhassanak, fejlődhessenek.”- ezekkel a gondolatokkal indult el Szombathelyről Matajsz Márk, az AVUS vezetőedzője. Az Aligátor Vízilabda Utánpótlás Sportegyesület szakvezetője nem a levegőbe beszélt, hiszen be sem nevezte Kiss Csabát. A negyvenhez közeledő, de kortalan balkézzel megáldott Európa-bajnok a szárnysegédi feladatokat látta el Szolnokon.

Cseh Sándor is tesztelésre fordíthatta a szerdai meccset. Ő Zsivko Gocicsnak, Milan Alekszicsnek és Nagy Viktornak adott felmentést a munkavégzés alól. Azt azonban elvárta játékosaitól, hogy vegyék komolyan a mérkőzést, vagyis tiszteljék meg ellenfelüket. Ezzel a hozzáállással soha sem volt probléma, alapvetés, hogy a nála hátrébb sorolt csapatok elleni meccset sem veszi flegmára a társaság. Most sem tett így.

Szolnoki Dózsa–AVUS Szombathely 20–8 (5–1, 7–2, 4–2, 4–3)

Szolnok: Kardos G. – BÁTORI 6, Jansik D., Mezei 2, Prlainovics 1, MILOS CSUK 5,Zalánki 1 Csere: Hörömpő (kapus), Kovács M., Hangay Z. 2, Szeghalmi, Younger 2, Kis G., Fülöp 1.
Szombathely: Kovács B. – Garancsy, BASARA 3, Takács K. 1, Polovic, Hajmási 1,Ukumanov 1 Csere: Baranyai, Ekler 1, Doma, Baj, Galambos, Kurucz B. 1.

A végeredmény egy pillanatig sem lehetett kétséges. Az első két negyedet nagyon megnyomta a Dózsa, a lefordulások iramát pedig nem bírták a szombathelyiek, így a jobban és gyorsabban úszó szolnokiak gyakran a kiszolgáltatott helyzetben lévő Kovács Barnabással álltak szemben. Az ilyen leosztások vége pedig jó eséllyel gól szokott lenni.

A második félidő két fiatalember számára mindenképpen emlékezetes marad. Kovács Milán a mezőnyben kapott lehetőséget, Hörömpő Botond pedig a negyedik negyedben a kapuban. Az csak gyanítható, hogy tizenöt esztendős srácok torkában mekkora sziklává dagadhat a gombóc, vagy hány száz apró lepke repkedhet a gyomrukban életük első OB I-es meccsén. Miközben olimpiai- és/vagy világbajnokhoz passzolhatnak. E két sihederhez képest Szeghalmi Zsombor már rutinos játékosnak számít, jóllehet ő csak szeptemberben töltötte be a tizenötöt. Míg Hörömpő Botond már februárban, Kovács Milán pedig márciusban. A három ifjú teljesítményéről mindent elárul, hogy 1: nem akarták megváltani a világot, azt hozták, amit ebben az életkorban egy ilyen csapatban hozni illik bemutatkozásként. 2: egyáltalán nem lógtak ki lefelé, bár nem kérdés, hogy Hörömpő Botond számára- még- az OB I-es lövések többsége nem elérhető. Mint ahogy Szeghalmi és Kovács urak előtt is van még bőven fejlődési lehetőség és idő.

Hogy nincs tét nélküli meccs, arra mások mellett Fülöp Bence is kimondottan jó példa volt. A szolnoki pólós- itt jegyezzük meg, ő sem tartozik még az aggastyánok közé- négyszer lőtt már a szombathelyi kapura, de vagy a blokkerdő, vagy a húsz bekapott gól ellenére is egészen jól védő Kovács Barnabás nullázta le a gólszerzési szándékot. Ötödszörre viszont minden addigi, a sikertelenségek kiváltotta düh is segítette a lövőmozdulatot. Gól is lett belőle, méghozzá a huszadik.