A fárasztó és lelombozó hétközi Bajnokok Ligája-meccset követően biztosan nyert a Szolnoki Dózsa az OB I-ben. A Vasas ellen kijött az a védekezés, amely a Hannover ellen benne maradt a csapatban.

VASAS-PLAKET–SZOLNOKI DÓZSA 3–12 (2–4, 1–6, 0–0, 0–2)

VASAS: Jónás – Bencz, Alek, Takács B., Sélley-Rauscher, Miklós 1, Vogel Simon. Csere:Dévai (kapus), Mátyok 1, Szabó I. Bence 1, Simon H., Major, Hegedüs G., Hajdu. Vezetőedző: Földi László
SZOLNOK: KARDOS G. – Angyal 1, Szatmári 1, Prlainovics 1, Teleki, Zalánki 1, V. Rasovics 1. Csere: Lazics 2, BÁTORI 2, Alekszics 1, Jansik D. 2, Szeghalmi. Vezetőedző: Zsivko Gocics

Remélhetőleg lezárt egy rosszabb időszakot a Szolnoki Dózsa szombat este. Elsősorban lelkileg volt nagyon fontos, hogy a benne rejlő képességeket képes legyen a medencébe is beletenni a csapat. Ennek megfelelően imponáló agresszivitással és precizitással kezdte a Vasas elleni meccsét. Az előre megbeszéltek nagyjából zökkenőmentesen köszöntek vissza támadásban és védekezésben is. Az első negyedben még csak-csak, a másodikban viszont egyáltalán nem tudta tartani magát a Vasas, amelyet meg is lepett a Dózsa. Nem ilyen mentális állapotú ellenfélre számítottak az angyalföldiek. A második negyed elején, 3-4-nél még az egyenlítésért úszott a Vasas, azt a támadást kivédekezte a Dózsa, majd teli talppal taposott a gázpedálra és vágott zsinórban hat gólt.

El is dőlt a meccs már a nagyszünetre, 3-10 után aligha maradt nyitott kérdés. Ugyan a Vasas felkeményítette a védekezését a már minden mindegy alapú folytatásra, így viszont a támadásaikba nem tudtak kellő alaposságot rakni- mivel a Szolnok ezt nem engedte. A góltalan harmadik negyed ugyan az addig látottak alapján nem igazán volt benne a pakliban, az utolsó nyolc percre még maradt kettő Dózsa-gól.

Pozitív szemlélet megerősítésére, egyfajta visszaigazolásra mindenképpen jó ez a győzelem.