Az első perctől az utolsóig komolyan vette a Kaposvárt a Szolnoki Dózsa. A komolyságnak tizenhat gólos győzelem lett a vége.

Szolnoki Dózsa- Kaposvár 18-2 (4-0, 7-0, 5-1, 2-1)

Szolnoki Dózsa: Kardos- Gocics 1, Bátori 1, Prlainovics 2, Csuk 2, Kis G. 1, Jansik D 3. Csere: Zalánki 3, Hangay 1, Mezei 2, Younger, Alekszics 2 Fülöp. Vezetőedző: Cseh Sándor
Kaposvár: Krémer- Lukács Á., Kovács O., Giga, Pataki, Juhász- Szelei, Sántavy 2. Csere: Varga, Tóth, Németh, Nemes (kapus). Vezetőedző: Berta József

Ennél komolyabb csapat ellen nem is kezdhette volna vezetőedzői karrierjét Berta József. Akit azért érdemes/kell tisztelni, mert nélküle aligha lehetne Kaposváron pólóról beszélni. Hogy szakálla hosszával és színösszeállításában is több klasszist ver az igazi mesebeli Mikulásra, az csak pluszt ad amúgy sem színtelen egyéniségéhez.

Nos, hát. A kaposvári Pólómikulás a minden sorozatban címvédő Dózsa ellen volt először és igazán a főnök a kispadon (A háromszoros olimpiai bajnok Szécsi Zoltán a Vasastól elszenvedett 10-3-as vereséggel és egészen kilátástalan játékkal végződött mérkőzés után távozott.) Az első támadásunkat még kivédekezték a vendégek, ám Prlainovics átlövésére nem volt orvosság, mint ahogy arra sem, ahogy Jansik Dávid lopakodott be centerbe. A japán postát meghazudtoló pontossággal érkezett tenyérre a passz, így lett 2-0. Majd Zsivko Gocics tett be egy előny. Így mutatva „fricskát” poénból méltatlankodó Urbán Lajosnak. A szolnoki vízilabdázás- egyik- halhatatlanja bejött a medencetérbe, felnézett az eredményjelzőre és műduzzogva annyit mondott: Még mindig 0-0?! A csapat mentéségre talán csak az szólhat, hogy a számonkérés elhangzásakor még két perc volt hátra a kezdésig…

Egy kihagyott emberelőny után (pedig még időkérés is volt előtte, Milan Alekszics azonban fölé pattintott) Zalánki Gergő lőtt egy hónalj alattit a bal sarokba, druszája, Kardos Gergő pedig a kapuban tette a dolgát. Igaz, serdülni-fordulnia nem kellett a két kapufa között, ritkán kapott lövést. A támadásainkba ugyan némelykor bele-belehibáztunk, a védekezésünk nem eresztette át még a vizet sem, nemhogy a labdát…

Aaron Younger mutatott be egy vegytiszta szerelést, a szerzett labdával gyakorlatilag a kapuig úszott, de az Üdvhadsereg tagjait megszégyenítő előzékenységgel inkább Milos Csukkal lövetett gólt. Soron következő emberfórunk utolsó másodperceiben Zsivko Gocics adta föl a labdát a második centerré átváltozó Jansik Dávidnak, így lett 6-0. Kihasználtuk azt is, hogy a kaposvári visszarendeződés nem ment gördülékenyen, Mezei Tamás került szembe a kapussal két méteren. A végkifejlet ilyen esetben biztosra vehető. Újra a balkezes center került az érdeklődés középpontjába- majd hosszú másodpercekre a víz alá. Az általa kiharcolt büntetőt Prlainovics kente be. Kardos Gergő biztosított mindenkit arról, hogy a tétlenség nem cibálta meg koncentrációs képességeit, résen volt egy váratlannak tetsző kaposvári lövésnél. Az ellentámadásból pedig Kis Gábor lőtt akciógólt. Pedig Krémer Balázs (foglalkozását tekintve kapus) minden tőle telhetőt megtett. Néha még többet is. Alekszics viszont nem kegyelmezett: lóbált, lóbált, majd a kiemelkedés teljes mellőzésével, ám legalább annyira ütemtelenül lőtt. Nyílegyenesen a jobb felsőbe. És a Kis Gábor által összehozott ötméterest is a helyére küldte. 11-0. A második negyed végére még maradt egy jól kijátszott, ám a szolnoki védők okán parlagon maradt kaposvári előny.

Zalánki Gergő a mérkőzés előzetesében úgy fogalmazott, hogy a- tartalom szerint idézet következik- közelgő BL-rajt érdekében is kecsegtető lenne, ha a csapat felpörögne. Merthogy nincs meg a sebesség, hogy az elsöprő lendületről még ne is beszéljünk. A két negyed alapján az tűnt ki, hogy az eddigi poroszkálást (?) mellőzendő, versenytempóban kezdte és folytatta a Dózsa a meccsét. Még akkor is pozitívumként értékelendő ez a megállapítás, ha a Kaposvár nem számítható az élcsapatok közé. Tizenhéz játékperc elteltével majdnem gólt kaptunk: ötmétereshez jutottak a vendégek, de Kovács Olivér vérhólyagot lőtt a kapufába. Mezei csavarozott be egy újabb gólt, majd jött a sokadik szolnoki sorcsere. Az iramot már rég nem bírták a vendégek, akik csak három mezőnyjátékost tudtak forgatni…Bátori Bence már a kilencedik gólszerzőnk volt, 13-0-nál emberhátrányba kerültünk. Az ítélet után Kis Gábor és Fülöp Bence olyan komolysággal vitatta meg, hogy kinek kellett volna hova váltania, mintha 1-3 lett volna az állás. A hátrányt pedig éppen Fülöp Bence blokkjával védekeztük ki. Jansik Dávid húzott be egy újabb előnyt. Sántavy Máté minden eddig elfojtott dühét beleadta abba a lövésbe, amely végül a kapunkban kötött ki. Huszonegy játékperc után kaptunk gólt. Bőven megdolgozott ezért a Kaposvár. Younger lövésébe ugyan még belekapott Krémer, ám a kipattanót Hangay Zoli küldte egyből vissza a helyére. 15-1. Zalánki még előnyből megfejelte a megfejelésre már rá nem szoruló előnyt, ezt Sántavy megint egy aszfaltot szaggató lövéssel válaszolta meg. Erre pedig Milos Csuk felelt ugyancsak akcióból. 17-2. A már régóta erejüket vesztett vendégek kedvét Zalánki rontotta még tovább, ezzel pedig be is fejeződött a mérkőzés gólokban mérhető története. A Kaposvár alighanem ennél többet várt ettől a meccstől. A Dózsa pedig vagy ennyit, vagy egy kicsivel kevesebbet.

Folytatás szombaton 16 órától Kaposváron. Az igazi folytatás azonban a kezdet lesz: 25-én a Sabadell elleni idegenbeli meccsel elindul a Bajnokok Ligája.