Egyetlen gólon múlt…

Egyetlen gólon múlt…

Borzasztó kezdés után visszakapaszkodott az OSC elleni meccsbe a Szolnoki Dózsa, de az egyenlítésre már nem adatott meg a lehetőség. A nap rangadóját így az OSC 8−7-re megnyerte.

OSC-Szolnok 8:7 (3:0, 3:3, 2:2, 0:2)
Gólszerzők
: Manhercz K. 5, Tóth M 2, Rangyelovics, ill. Zalánki, Prlainovics 2-2, Bátori, Szatmári, V. Rasovics

Ha létezik rémálomszerűen borzasztó kezdés vízilabda- mérkőzésen, akkor az OSC− Szolnoki Dózsa meccs elejére ez a klisé minden túlzás nélkül ráakasztható. Manhercz Krisztián előbb akcióból, majd büntetőből szerzett gólt, majd Szasa Randjelovics húzta el a nótánkat, nem volt cseppet sem rózsás sem a helyzetünk, sem pedig a hangulatunk nyolc perc után.

Kimondottan sok kontrát ítéltek a centereink ellen, Manhercz már a harmadik gólját szerezte, az OSC négynél járt. Majd a játékos négynél, csapata ötnél. Tovább romlottak a kilátásaink. Aztán Angyal Dani küzdött egy komolyabbat, amelynek hozadéka egy büntető lett. Ebből Andrija Prlainovics szerezte az első gólunkat. Majd megint Prlainovics ragasztott egy nagyot, Zalánki Gergő pedig egy annál is nagyobbat a pipába, de persze az utolsó szó megint Manherczé volt, így 6−3-mal fordultunk.

Sorjáztak a szolnoki kapufák a harmadik negyedben, majd Viktor Rasovics csöngetett előnyből, a mínusz öthöz képest a mínusz kettő egész pofásnak festett. A negyed végére azonban megint visszaállt a közte három, de még volt nyolc percünk a csodára.

Ami majdnem el is jött. Prlainovics és Brguljan sokadik perpatvarát a játékvezetők azzal zárták le, hogy cserével végleg kiállították mindkét pólóst. Nagy Viktor két- három Pazar védéssel tartotta bennünk a lelket, miközben Alekszics kipontozódott. Szatmári Kristóf értékesített egy előny, már csak kettő a hátrány, aztán már csak egy. Bátori Bence előkeresi kegyetlenebbik énjét és irgalmatlan nagy góllal 8−7-re jövünk föl. Viktor Rasovics révén egyenlítünk− hihettük így néhány másodpercig, ám a verdikt az, hogy a gól nem érvényes, kontra. Természetesen ellenünk. 16 másodperc van a végéig, amikor Zsivko Gocics időt kér. Három másodperccel a lefújás előtt Jansik Dávid lő, de Mitrovics megfogja.

fotó: Madar Dávid/MVLSZ

Irány Újbuda!

Irány Újbuda!

A szerdai Zágrábban játszott Bajnokok Ligája-meccs fáradalmaival, de éppen ugyane mérkőzés sikerélményével tér vissza az Ob 1-es kerékvágásba a Szolnoki Dózsa. Szombat este a B-csoportot veretlenül vezető OSC vendége lesz a csapat.

Amely ebben a szezonban háromszor játszott az újbudaiakkal, eleddig nem túl sok sikerrel. A november tizedike, Vízilabda Arénában rendezett bajnokin 10−8-ra a vendégek nyertek, azóta már volt egy rossz emlékű kupa-nyolcaddöntő odavágó és egy kevésbé keserű visszavágó is.

A Nyéki Imre Uszodában sem lehet pardonra számítani, hiszen Vad Lajos vezetőedző gyakorlatilag új csapatot épít az OSC-ből, ám tagadhatatlan, hogy a szakember nagyon otthon van az ilyesmiben. Ám idei három találkozásuk óta a Dózsa is komoly fejlődésén ment keresztül akár a játékosokat mint egyéneket, akár mint csapatot tekintjük. Csak kiragadott példaként Djordje Lazics meccsről meccsre érik bele a világ legszínvonalasabb pólóbajnokságába, de a Milan Alekszics− Andrija Prlainovics tengely is világszínvonalú vízilabdát nyújtott szerdán Zágrábban. És természetesen a többiekről se feledkezzünk meg, még véletlenül se: Zalánki Gergő egyre közelebb ér a világklasszis magyar balkezesek elitklubjához, Bátori Bence, Viktor Rasovics, Angyal Dani és Jansik Dávid is komoly letéteményese az eredményes pólónak. Kis Gábor pedig továbbra is Kis Gábor-szinten űzi a nedveslabdás játékot. És bár klasszisokban az OSC is bővelkedik, alighanem szűkült a különbség a két csapat között őszhöz képest.

A 19 órakor kezdődő OSC− Szolnoki Dózsa pólórangadón-majdnem- minden kiderül.

Egy tálca süti története

Egy tálca süti története

A Bajnokok Ligája idei kiírásában a Szolnoki Dózsa az első csapat, amely nyerni tudott Zágrábban. A csoportunkban holnap este Jadran Split− Verona, Hannover− Spandau és Olympiakosz− Jug Dubrovnik meccseket rendeznek.

A két héttel ezelőtti beugrást Zágrábban teljesítette be Hangay Zoltán, hiszen az itthon kiállított Zsivko Gocicsot ő helyettesítette− ráadásul teljhatalommal− a Dózsa kispadján. A Megbízott Főnök belengette a csapatnak, hogy győzelem esetén állja a tálca süteményt. Ez a fajta kalóriapótlás hagyományos pólós „áldozati ajándék”.

Amúgy kezdésként Zalánki Gergő lóbálta szét a horvát védelmet, majd egy elmosódott sárga csík vágódott a kapufáról a kapuba. A hangulatunkat kifejezetten fokozta Prlainovics előnygólja, amelynek szó mi szó kellett egy kis mák, de végül Marcelicről bepattant a labda. Alekszics is becsengetett akcióból, igaz, előtte Cagalj még szépített. Majd kaptunk zsinórban kettőt, a Milos Csuk-féle szabaddobásból született gólt nagyon benéztük. És még mindig nem volt vége az első negyednek: benyeltünk még egyet, azaz 1-3 után hármat vágtak a horvátok. De mi is ki tudunk sakk- mattra játszani emberelőnyt, ennek bizonyítéka Jansik Dávid besimogatott gólja, amivel egyenlítettünk. Kis Gábort dolgozták meg a sokévi átlagnál is gorombábban, Raffaele Colombo és Spyridon Achladiotis (hivatásukra nézvést olasz és görög játékvezetők) befújták a jól megérdemelt büntetőt. Amit Prlainovics még véletlenül sem hagyott parlagon. 4−5, egy félidőre elég gól született nyolc perc alatt.

A második negyedre véget vetettek a puhánykodásnak a fiúk, érezhetően keményedett a védelem mindkét oldalon. Kis Gábort most hat méterre faultolták a kaputól, ilyesmiért nem várhatunk ötméterest, de szabaddobást igen, mégpedig jó okkal. Amiből Kicsi egész nagy gólt ragasztott. 4− 3 után most mi lőttünk három gólt zsinórban, írhatnánk, ha így lenne. De nem hármat szereztünk, hanem mindjárt négyet, mert Rasovics is bezörgetett Marcelichez egy időkérés után. Alighanem az lehetett az edzői instrukció, hogy „Viktor! Gatyakötésig kitaposod magad és szétlövöd a hálót!” Nagyjából így is történt. 4−7 után az elpusztíthatatlan Radu masszírozott be egy „már nem emberelőny, még nem létszámegyenlőség” helyzetet. A kapusok is egyre többször találkoztak a labdával, Marcelic is hárított kimondottan nagyokat, de valahogy úgy van vele az ember, hogy Nagy Viktor védései jobban tetszenek. Bátori élt vissza némiképp a vendégjoggal, ötmétereshez jutott a Mladost. Ám Nagy Viktor a kapufára segítette a labdát, majd a megúszó Zalánki négy másodperccel a negyed vége előtt varázsolt egyet a túloldalon. 6−7 helyett 5−8. Kimondottan jól nézett ki a tábla a nagyszünetben.

A harmadik negyedet sem vette tréfára a Mladost, vágtak is mindjárt kettőt, azaz 7−8-ra visszakapaszkodtak. De Zalánki harmadik gólja, majd Bátori Bence tanári passza után Milan Alekszics ejtése után vérnyomásunk visszaállt az egészségügyi határértékre. 7−10. A negyedik negyed az elsőhöz képest maga volt a gólaszály, azért Alekszics még bekent egyet, ezzel el is vette a horvátok kedvét a további vízilabdázástól erre az estére. És ugyan Milos Cuk még belőtt egy ötöst, valahogy ez sem fájt már. Egy olyan meccsen, ahol kipontozódott Angyal Dániel, Teleki András és Andrija Prlainovics is, Kovács Istvánt a kispadtól száműzték a lelátóra, Hangay Zoli is kapott egy sárga lapot.

Két héttel a hazai 11−8 után idegenben 8−11, ez igen.

Hangay Zoltán viszont jól teszi, ha az első hazai edzésre az egyik cukrászdából érkezik, a legkevésbé sem üres kézzel.

Zile nélkül Zágrábban

Zile nélkül Zágrábban

Kedden kezdődik a LEN Bajnokok Ligája csoportkörének második fordulója. A Szolnoki Dózsa annál a Mladostnál vendégeskedik, amelyet két hete hazai pályán 11-8-ra legyőzött.

Azon a mérkőzésen 7-6-os állásnál a játékvezető kiállította Zsivko Gocicsot, így a meccs hátralévő részében Hangay Zoltán lépett föl a parancsnoki hídra.

HANGAY ZOLTÁN, EDZŐ, SZOLNOKI DÓZSA: Mivel nyertünk, jó érzés volt. Nem gondoltam volna, hogy a BL-ben fogok debütálni felnőtt edzőként. Reméljük, a következő is így fog sikerülni.

A 11−8-as siker után tizenhárom nappal Horvátországban is helyt kell állni- ez a helytállás esetünkben a győzelmet jelenti. Még akkor is, ha cefetül nehéznek ígérkezik.

JANSIK DÁVID, SZOLNOKI DÓZSA: Ha akarunk még valamit a Final 8-ben, mármint be akarunk jutni, akkor kellenek a pontok. Ezt a pici esélyt, ami megvan, azt meg kell ragadnunk.

A piros lap miatti eltiltását Zile éppen Zágbrábban tölti le, azaz Hangay Zoltán fog meccselni. A reménybeli három pont mellett a tálca sütemény is nagyon fontos hajtóerő (a győztes debütálás miatt ezt a büntetést rótta ki a csapat Hangay Zolira), ugyanis az ilyesmit a pólósok valahogy nem felejtik el. A csoport elejéhez tapadás mellett ez is a hozadéka a kedd estének.

HANGAY ZOLTÁN: Az a szerencsés helyzet, hogy év eleje óta együtt készülünk a csapattal, tehát mindenki tudja a taktikát. Zsilével, meg a stábbal azért még pontosítani fogunk meccs előtt. Nem lesz egyszerű, de hál’ Istennek vannak olyan rutinos játékosok a csapatban, akik még segíteni is fognak nekem.

A Mladost Zagreb− Szolnoki Dózsa Bajnokok Ligája- mérkőzést 20.30-tól a Sport TV élőben közvetíti, de az Olaj TV honlapján közzétett LEN-linkre kattintva is követhető a kiemelt fontossággal bíró találkozó.

Félidőig együtt

Félidőig együtt

Jól védekezve győzte le a Tatabányát a Szolnoki Dózsa szombaton. Így teljesítve a Nagy Kedd előtti kötelező feladat.

SZOLNOKI DÓZSA–TATABÁNYA 9–4 (2–1, 3–2, 1–1, 3–0)
SZOLNOK: Nagy V. – Bátori 1, Prlainovics 1, V. Rasovics 1, Kis G., Zalánki 1, Jansik D. 1. Csere: M. Alekszics 1, Szatmári 1, Lazics 1, Angyal 1, Szeghalmi, Teleki. Vezetőedző: Zsivko Gocics
TATABÁNYA: Jászberényi – Márkus, Korbán, Fazekas T., Szentesi, Keresztúri, Kolozsi 3. Csere: Kuncz, Hoppál 1, Galler, Katonás, Máthé. VezetőedzőZantleitner Tamás

Kétmeccses kihagyás után újra Nagy Viktor tempózott a szolnoki kapu előtt, az előző meccshez képest talán még az lehetett változás, hogy a csapat alighanem már a keddi zágrábi mérkőzést is magába kódoltan szállt vízre.

Blokkolt, illetve másként kihagyott lövések után a negyed közepén Angyal Dániel szerezte az első gólt, majd szűk másfél perccel később az ellene megítélt büntetőből egyenlített a Tatabánya− Kolozsi volt a főkolompos ebben. Az első nyolc percbe még belefért Lazics centergólja, így nálunk volt az előny.

Amit Szatmári Kristóf akcióból meg is fejelt, majd némileg váratlanul érkezett Hoppál Gergely szépítése, amit Kolozsi ugyancsak egyenlő létszámnál eleresztett lövése tett igazán hangsúlyossá, így lett 3−1-ről 3−3. Zalánki Gergőből váltott ki előremutató haragot a döntetlen, ezt egy príma szabaddobással nyomatékosította. Viszont a Tatabánya nem akarta abbahagyni „tapadós” játékát, 5−3-nál Kolozsi lőhetett újabb büntetőt, de ezt Nagy Viktor kifogta. Igaz, a kipattanó Kolozsihoz került, aki a második esélyből már nem irgalmazott.

Innen azonban el is zárta a tatabányai gólcsapot a Dózsa, az emberesen küzdő, de egyre fáradó ellenféllel szemben négy gólt lőttünk zsinórban. A végeredményt Milan Alekszics állította be egy olyan meccsen, amelyen a kilenc szolnoki gólt kilenc szolnoki játékos szerezte.