X

X

Pontot szerzett idegenben a Szolnoki Dózsa, jóllehet a győzelemre is volt esélye. Hogy ez elvesztett két pont, vagy megszerzett egy pont, arról nyilván lehet vitatkozni.

Legyünk büszkék magunkra. Már csak azért is, mert a Szolnoki Dózsa volt a szerdai napon az egyetlen csapat, amely pontot szerzett. A Fradi 9-8-ra kapott ki hazai pályán a Barcelonetától, az Eger pedig 11-8-as vereséget szenvedett ugyancsak hazai környezetben a Bresciától.

Ehhez képest mi 2-0-val kezdtünk. Aztán a Spandau vezetett 3-2-re.

Nos, nem voltunk boldogok és felszabadultak egy negyed urán. Mint ahogy gyakorlatilag utána sem, hiszen a német rekordbajnok- a német erényeket csillogtatva- nem igazán engedtek el minket.

Spandau (német)–Szolnoki Dózsa 9–9 (3–3, 2–3, 3–1, 1–2)

Az összefoglalót az Olaj TV műsorán láthatják holnap kora délután.

Irány Berlin!

Irány Berlin!

Az esztendő még kettő- nem is akármilyen- Bajnokok Ligája meccset tartogat a szolnoki pólósok számára. Szerdán Berlinben van jelenés, rá egy hétre pedig a címvédő Olympiakosz Pireusz teszi tiszteletét a Vízilabda Arénában.

Nyerni kell, igen. Mindenképpen nyerni kell!- foglalta össze a közös szolnoki akaratot e két rövid mondatban Angyal Dániel. A lövőhátvédnek igaza is van, hiszen máshogy nem is érdemes elindulni még a repülőtérre sem. A Spandau harmincöt bajnoki címével bőven kilóg a német vízilabda történelméből. Ráadásul a nemzetközi sikerek sem kerülték el, hiszen négyszer nyerte meg a Bajnokok Ligája elődjét, a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. Igaz, legutóbb 1989-ben került a berlini kerületbe a trófea.

ANGYAL DÁNIEL, SZOLNOKI DÓZSA: Nagyon szervezetten, egységesen játszanak. Jó játékosok: jó külföldiekkel, jó német játékosokkal, jó kis csapat.

A BL idei kiírásában viszont még nem tudott meccset nyerni a Spandau: otthon egy góllal kapott ki a Dubrovniktól, majd kettővel Zágrábban. A harmadik fordulóban pedig a címvédő Olympiakosz 11-4-re győzte le Pireuszban.

ZALÁNKI GERGŐ, SZOLNOKI DÓZSA: Ez nem lesz egyszerű. Berlinben mindig nagyon nehéz ellenük játszani, tavaly is megégettük magunkat. Komplett csapat, úgyhogy készülünk rendesen. Most is még kicsit kondizunk, utána megyünk a vízbe és holnap indulunk. De úgy érzem, hogy jó a csapat, jó a hangulat, szerintem jó formában is leszünk szerdára, úgyhogy én bizakodó vagyok. Ez az utazás, ami megint kicsit nehézkes lesz.

A Dózsa győzelemmel zárta az OB I-es naptári évet, szombaton az UVSE-t győzte le kilenc góllal. A Spandau viszont vereséget szenvedett: a Hannovertől kapott ki 6-5-re, ráadásul hazai pályán, a Bundesligát ennek ellenére is vezeti.

BENEDEK TIBOR, HÁROMSZOROS OLIMPIAI BAJNOK: Biztos vagyok benne, hogy a Szolnoknak az egyik legfontosabb és legnehezebb meccse lesz ez. Ők sem nyugodhatnak meg, hogy vége az évnek, hiszen még két BL-mérkőzésük van. Talán azt látom, hogy javul a formája a szolnoki csapatnak az év eleji kezdéshez képest és ezt most mindenképpen Németországban bizonyítaniuk is kell.

A Spandau a Dózsához hasonlóan bejutott a BL Nyolcas Döntőjébe legutóbb, Genovában a németek végül a nyolcadik helyet szerezték meg. Azóta jelentősen sem a játékosállományuk, sem az erényeik nem változtak.

ZSIVKO GOCICS, VEZETŐEDZŐ, SZOLNOKI DÓZSA: Amiben mindig jók voltak a németek: végig harcolnak. Attól függetlenül, hogy az eredmény mit mutat. Ezek mennek végig. Úgyhogy én azért is nagyon tisztelem őket, mert 4-1-nél és 1-4-nél is, teljesen mindegy, ők mennek és csinálják végig a dolgukat. Úgyhogy úgy kell készülni erre a meccsre, akármi az eredmény, nekünk is úgy kell játszani, mintha nulla- nulla lenne végig. És ha úgy játszunk, akkor szerintem van esélyünk.

A berlini klub december hatodikán ünnepli alapításának 114. évfordulóját, ezt alighanem győzelemmel szeretnék köszönteni. Ez azonban szöges ellentétben áll a mi szándékainkkal. Hogy mely akarat érvényesül, az szerdán 19 órától kiderül. A Spandau 04 – Szolnoki Dózsa vízilabda Bajnokok Ligája mérkőzést az Olaj TV honlapján közzétett LEN-linkre kattintva lehet élőben követni.

Nagyon közel volt a bravúr

Nagyon közel volt a bravúr

Egyetlen gólos vereséget szenvedett a Szolnoki Dózsa Dubrovnikban. A tizenöt emberhátrány túl sok energiánkat szívta el.

A dubrovniki uszoda nem az a hely, ahova nyakra- főre nyerni járnak a vendégcsapatok. Ráadásul a szolnoki pólósok roppant viszontagságos, fárasztó, olykor- olykor már félelmetes út során jutottak el oda.

A Jug háromszor került emberelőnybe az első két percben, kétszer be is lőtték. Nekünk szűkebb marokkal mérték a fórokat, Zalánki viszont éppen akkor lőtt, amikor már éppen kiegészültek a horvátok. Még egy Benics- gól jutott az első negyedre, no meg egy Nagy Viktor „nagyvédés”, amely jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy megússzunk egy lefordulást.

Bátori Bence góljával lopakodunk közelebb, de fájdalmunkra Popadics is belejön a védésbe. Csiki- csukira játszanak egy előnyt a hazaiak, de Nagy megint jókor nyújtózik akkorát, amekkorát a fizika idevágó törvényei szerint nem is lehetne. Van lehetőségünk egyenlíteni, mégsincs meg az X. Van viszont döcögős visszarendeződés, amiből pedig egy Loncar-gól. 4-2 után Zalánki ragaszt egy komolyat, Popadics nagyon csúnyán néz, még csúnyábbat gondol, végül közepesen csúnyát mond. Újabb jó védekezést mutatunk be hátrányban− ezt a játékelemet elég sokszor gyakorolhattuk-, majd a még mindig nem teljesen egészséges Zalánki Gergő kiegyenlít!

Nagy Viktor-védéssel indul a harmadik negyed, a játékvezetők szívéről legördül a retesz és kapunk egy előnyt. Benicset küldik ki, Andrija Prlainovics lövése után jöhet vissza, először nálunk az előny. 4-5. Átellenben Merkulov nem irgalmas, viszont Bátori újfent beken egyet. A tizenegyedik emberhátrányunkat is megkapjuk− a horvátok ekkor hatnál tartanak. Ennyivel kegyetlenebbek nem lehetünk. Ezt szóvá is teszi Zsivko Gocics, aki az érdekvédelem elismeréseként sárga lapot kap. Milan Alekszics viszont a legújabb magyar állampolgárok egyikeként kiráz a csuklójából egyet a mennydörgősebbik lövései közül, megint vezetünk. Papanastasiou hozza döntetlenre a horvátokat, majd hosszas fel-le „úszkálás” kezdődik. Bátori Bence kipontozódik, 2: 20-szal a vége előtt pedig Merkulov gólt lő a tizennegyedik előnyükből. Az utolsó percben össznépi fújolás közepette támadunk, de ami ennél nagyobb baj, hogy eladjuk a labdát. A horvátok pedig lepörgetik az utolsó másodperceket. 8-7.

Dubrovnik gyönyörű ilyenkor

Dubrovnik gyönyörű ilyenkor

Helyes arányban méri az Úr az élsportolói adagokat. Ahogy a sikereken sem lehet sokáig csámcsogni, úgy a balsikerek miatt sem lehet sokáig sírni- ríni.

A szerencsétlenül alakult Magyar Kupa-hétvége le is zárult. A csapat hétfőn, déli harangszóra indult el. De nem a szerdai meccs helyszínére.

KARDOS GERGELY, SZOLNOKI DÓZSA: Belgrádba indulunk először, ott alszunk egyet, meg edzünk egyet este és másnap reggel indul a repülőnk Dubrovnikba. 

A Jug első hazai BL-meccsére készül. Berlinben 7-6-ra nyert a Spandau ellen, a második fordulóban pedig Splitben győzött 13-6-ra. Mikor a Dózsa még a Vízilabda Arénában szedelődzködött az indulás előtt, Dubrovnikban sajtótájékoztatót tartott a klub. Ezen Vjekoszlav Kobescsak vezetőedző kiemelt tisztelettel beszélt a szolnoki csapatról, Zsivko Gocicsról. Még véletlenül sem használta velünk szemben a „meggyengült” kifejezést. Az „átalakul” szót használta, majd hozzátette, hogy „a Szolnok nagy csapat. Tudom, hogy miről beszélek. Ők még mindig az európai vízilabda csúcsán lévő csapat.

Viktor Rasovics éppen Dubrovnikból igazolt Szolnokra, de így is maradt bőven a vízilabdát csak nagybetűvel leírni és kiejteni képes játékosuk. A görög Alexandros Papanastasiou talán még nem tartozik a szűken vett elitbe, de hamarosan odaérhet. Ahogy másik légiósok, az orosz Danyiil Merkulov is. Viszont a már évek óta horvát állampolgár Xavi Garcia fizikai paramétereinél is nagyobb egyénisége a pólóvilágnak, de a született horvátok között is elég nagy a csillaszórás. Nézzük csak: Marko Macan, Loren Fatovic, Luka Loncar, vagy éppen Maro Jokovic.

JANSIK DÁVID, SZOLNOKI DÓZSA: A világ egyik legjobb csapata. Az elmúlt három évben látszott a játékukon, hogy bármennyire is átalakulgattak minden évben, mindig be tudtak kerülni a legjobb négy közé. Most gondolok itt arra, hogy Budapesten megnyerték, utána nyertünk mi a Szolnokkal, de aztán a következő évben megint bejutottak a négybe, pont minket vertek ki Genovában. Megint egy picit átalakultak, de a játékukat nézve egy nagyon stabil, egy nagyon egyben lévő csapat lesz, aki fogad minket.

A fennállása nyolcvanöt éve alatt szerzett vagonnyi trófea mellett a horvát klub egy rendhagyóan megható emberi történet részese is lett. A horvát vízilabdázás legnagyobbja, Sandro Sukno. Róla néhány apróságot mindenképpen érdemes tudni: minden létező sorozatban minden létező aranyérmet megnyert, tavaly a világ legjobb játékosának választották. A kiváló sportembernél azonban egy orvosi vizsgálat szívbetegséget állapított meg. Akkori klubja, a Pro Recco azonnal szerződést bontott vele, magyarán kipenderítette az elromlott alkatrészt. Nevelőklubja viszont hároméves szerződést kínált neki. Sok orvos szerint közvetlen életveszélyben volt, nemhogy az élsportra de még a teljes emberi életre sem volt sok reménye. Sandro barátunk komoly beavatkozások során szenvedte át magát, majd a hosszas felépülés után november elsejétől teljes intenzitású edzéseket végez. A medencetérben biztosan ott lesz a holnap 19 órakor kezdődő mérkőzésen. Hogy játszani mikor szállhat be, arról nincsenek még hírek.

A JUG Dubrovnik− Szolnoki Dózsa vízilabda Bajnokok Ligája mérkőzést a közvetíti.

Úgy jártunk, mint a címvédő

Úgy jártunk, mint a címvédő

Kétgólos vereséget szenvedett a szolnoki csapat a Bajnokok Ligája második fordulójában. A Verona így a regnáló után a tavalyi BL-győztest is elkapta.

Verona-Szolnok 7:5 (3:2, 1:1, 2:2, 1:0)
Gólszerzők: Luongo 2, Damonte, Fondelli, Drasovics, Mirarchi, Alesiani, ill. Alekszics 2, Angyal, Zalánki, Jansik

Pedig nagyon klasszul indult: Angyal Dani akcióból, míg Zalánki szabaddobásból szerzett gólt. Ezt követően viszont jött három olasz találat. Damonte ejtésére még csettintettünk is volna, ha nem mi kapunk belőle gólt. Így viszont kevésbé szalonképes félmondatokat morzsolhattunk el a fogaink között, de tagadhatatlanul szép gól volt. 3-2 után többször is úszhattunk az egyenlítésért, mindannyiszor sikertelenül. Viszont a Verona sem tudott meglépni kettővel. És végül az egyenlítés is összejött: Jansik Dávid úszott egyre közelebb a kapuhoz a labdával és mivel nem igazán vették komolyan a közeledését, beleállt egy emberesebb lövésbe és megszületett a harmadik szolnoki gól is. Hogy nem maradt ennyi az állás a nagyszünetre, abban Luongo szerzett elévülhetetlen érdemeket.

A harmadik nyolc percet két Alekszics-gól nyitotta, vagyis 2-1 után újra nálunk volt az előny. És lehetett volna több is, de Prlainovics ötméterese nem ment be. Nem túl sokáig örülhettünk az előnynek: a harmadik negyedben nem csak egyenlített a Verona, hanem visszavette a vezetést is. A negyedik negyedben vasalóztak a csapatok: fel-le úsztak a játékosok. Mindkét oldalon működtek a blokkok, vagy védtek a kapusok. Egészen az utolsó percig, amikor Alesiani ejtett a kapunkba és innen már nem volt sem időnk, sem lehetőségünk visszakapaszkodni.

A Verona az első fordulóban az Olympiakoszt győzte le 7-6-ra, most a tavalyi BL-győztest is. Minden bizonnyal komolyan számolni kell az olasz csapattal a továbbjutás szempontjából.

A B-csoport további eredményei: Jadran Split− Jug Dubrovnok 6− 13, Hannover− Olympiakosz 9−9(!), Mladost Zagreb− Spandau 04 9−7.