1977- Szolnoki Vízügy

1977-ben tovább tartott a mérsékelt bajnoki szereplés, immár Bartalis István irányításával. Ennek ellenére Hasznos István, Földi László, Tóth Csaba “bevetésével” három játékos sikersorozata kezdődött. Ők több mint egy évtizedig meghatározó szerepet játszottak Szolnokon, és olykor a válogatottba is bekerültek. A hetedik helyezett csapatban játszottak: Ugrai (15), dr. Boros (20-5), Bogdán (18-5), Varga J. (22-30), Cseh 22-17), Tóth I. (18-7), Hasznos (5-3), Földi (14-3), Tóth Cs. (19-25), Rekita (13-5), Berkes (4), Orbán (4), Pintér F. (8).

Egy ponttal többet szerzett a Vízügy az 1978-as bajnokságban, mint egy évvel azelőtt – mégis egy helyezéssel lejjebb végzett a táblázaton. Bármilyen meglepő a nyolcadik helyezés ellenére a Vízügy lett a legjobb vidéki együttes a magyar vízilabdázás élvonalában. Megnyerte a csapat a Tisza, majd az Alkotmány kupát is.

1979-ben a táblázaton egyetlen csapatot, a Tatabányát sikerült megelőznie. Ennek ellenére biztos volt a benn maradás, hiszen a következő évben felemelték az élvonal csapatainak számát. A 12 ponttal 11. Helyen végzett csapatban az alábbiak kaptak játéklehetőséget: Pintér F. (22), Bogdán (22-15), Varga J. (22-26), Cseh (19-10), Rekita (22-9), Hasznos (21-16), Tóth Cs. (22-12), Vezsenyi (13-4), Berkes (2), Pintér I. (6-1), Tóth I. (18-8).

Háromévi szünet után, 1980-ban ismét Urbán Lajos került az edzői kispadra – és vezetésével, szinte teljesen azonos játékosokkal hatalmasat lépett előre a csapat. A játékos keretben annyi változás történt, hogy Lengyel és ifjabb Hegmann bekerült, Tóth Cs., Vezsenyi és Berkes pedig átigazolt, elkerült Szolnokról. A legjelentősebb eredmény a Ferencváros elleni győzelem, erre 23 évi szünet után került sor. Mind a Tisza, mind az Alkotmány Kupában megismételte két évvel azelőtti győzelmét a Vízügy. A 7. helyet 12-en szerezték meg: Takó (4), Varga (26-14), Bogdán (26-18), Cseh 25-12), Rekita (26-21), Hasznos (26-41), Tóth I. (26-34), Pintér F. (23), Pintér I. (22-15), Lengyel (7), Hegmann (7-4), Orbán (1).

Egészen jól indult a bajnokság 1981-ben: A Spartacus és a Szentes elleni két-két mérkőzésen győzött a Vízügy, ettől kezdve Babarczi Roland vezetésével. Az éves leltárhoz tartozik, hogy Tóth István, Pintér István és ifjabb Hasznos István bemutatkozott a felnőtt válogatottban, Hegyvári, Sóskúti és Deák valamint az ifjabb Hegmann az ifjúsági válogatottal bronzérmet szereztek az IBV-n. A bajnoki mérkőzéssorozaton (9. helyezés) részt vettek: Pintér F. (20), Cseh (26-16), Varga (26-40), Pintér I. (26-35), Hegmann (22-30), Tóth I. (20-37), Hasznos (19-30), Bogdán (21-9), Lengyel (23-13), Rekita (23-3), Bors E. (15-13) Takó (3), Sóskúti (8-10), Hegyvári (5), Baranyi (1), Orbán (2), Szekeres (3), Deák (3), Kanizsa G. (1).

1982-ben az ötödik helyen végzett a csapat, tovább javította bajnoki pozícióját. Az edző a legnagyobb eredménynek a tavalyi bajnokság siker csapata, a Vasas Izzó elleni győzelmeket tartotta, de a korábbi sokszoros bajnok OSC-től elvett három pont is sokat számított a későbbi számolásnál. Tóth István 63 góljával szép egyéni teljesítmény ért el. A felnőtt csapatban szerepeltek: Pintér F. (26), Cseh (26-20), Bogdán (24-26), Tóth I. (26-63), Lengyel (26-34), Hegmann (26-40), Hasznos (26-48), Bors E. (19-5), Sóskúti (23-18), Rekita (21-7), Szekeres (2), Baranyi (1), Kuczora (1).

Hosszú szünet után 1983-ban ismét a bajnoki dobogón végzett a Vízügy. Leszerelt és visszatért a Honvédtól Pintér István, aki nagy erősítést jelentett. Év közben a sérülések, betegségek és a teljes körű cserejátékosok hiánya okozott problémát. A meghosszabbodott, négyszer hétperces játékidőt is meg kellett szokni. Június hónapban alakult meg az egyesület női vízilabdacsapata, melynek edzéseit Hasznos István vezette. Tizenöt lány kezdte meg az edzéseket, az első csapatban: Sebestyén Erzsébet, Suba Sára, fodor Marianna, Bucsi Teodóra, Czakó Noémi, Fodor Ildikó, Kelemen Rita, Dunai Gabriella, Sárosi Erzsébet, Rátfai Pálma, Valuska Judit, Dunai Erika, Pap Ildikó, Nagy Gabriella kaptak helyet.
A 13 év után újra érmet szerzett csapatban szerepeltek: Pintér F. (26), Cseh (26-17), Bogdán (25-22), Rekita (26-14), Tóth I. (26-79), Lengyel (17-23), Hasznos (26-50), Bors (18-7), Sóskúti (23-31), Kuczora (22-7), Deák (1), Baranyi (5), Dudás Z. (3-2), Pintér I. (8-14), Hegyvári (2), Takó (1), Mohi (1).

Félfordulós tavaszi bajnokságot rendeztek az 1984. évi OB-I-ben. Az áttérés miatt változott az eddigi lebonyolítás, a tizennégyes mezőnyt két csoportra osztották. Szolnok a 12 mérkőzésből 6-ot megnyert, ezzel a harmadik helyen végzett. 1984 május 12-én a Damjanich uszoda száz nézője sporttörténeti eseménynek – az első magyar női OB I-es mérkőzésnek lehetett szemtanúja. A Szolnoki Vízügy SE az Eger SE csapatát 11:7-re legyőzte. A csapatban az alábbi játékosok szerepeltek: Nagy I. Gabriella, Sárosi Erzsébet, Nagy II. Gabriella, Tordai Tünde, Valuska Judit, Sebestyén Erzsébet, Koncz Edina, Czakó Noémi, Fodor Ildikó, Dunai Kovács Gabriella, Kelemen Rita, és Hasznos István edző. A folytatás már nem sikerült ilyen jól a Vízügy a 10 bajnoki mérkőzés alapján az utolsó előtti helyen végzett. Az 1984-es egyidényes bajnokságban az alábbiak szerezték meg az ötödik helyet: Pintér F. (14), Bogdán (14-22), Bors (14-14), Rekita (14-9), Lengyel (12-27), Pintér I. (14-17), Hasznos (14-34), Cseh (10-4), Baranyi (6-3), Dudás Z. (12), Kuczora (6-3), Mohi (4-3), Hegyvári (3-1), Vasicsek (1-1).

1984/85-ös bajnokságban Tóth Csaba visszatérésével gólerős játékos került a csapatba. Babarczy edző (aki ebben az évben megkapta a legmagasabb edzői elismerést, a mesteredzői címet kapta az OTSH elnökétől.) sokrétű munkát végzett, ami nemcsak az edzések vezetésében, a taktika kidolgozásában, a felkészítésében jelentkezett. Emberileg is sokat törődött játékosaival, jó kapcsolatokat alakított ki az edző kollegákkal, a játékvezetőkkel, sportvezetőkkel is. A bronzérmet szerző csapat tagjai: Pintér F. (26), Bogdán (26-31), Rekita (26-12), Tóth Cs. (26-44), Lengyel (25.46), Pintér I. (26-41), Hasznos (26-50), Cseh (14-7), Hegyvári (16-3), Bors E. (11-10), Dudás Z. (15-6), Mohi (7-5), Baranyi (1), Vasicsek (2).

1985/86. A tavaszi idényben úgy játszott a Vízügy 13 bajnoki mérkőzést, hogy egyetlen vereséget sem szenvedett. Huszonegy pontot szerzett, 132 gólt dobott és 97-et kapott. Sok mérkőzésen stílusosan, szemre is tetszetős játékkal szórakoztatta híveit. Megszerezték a vidék legjobbja címet, és az MNK-győzelem révén ősszel nemzetközi porondra is kiléphettek. Tóth Csaba, a két Pintér és Hasznos személyében klasszis játékosokkal rendelkezett a Szolnok, akik azonban érthetetlenül elkerülték a válogatott vezetőinek figyelmét. Júniusban viszont az ifjú Mohi Zoltán idegenben, a jugoszlávok ellen játéklehetőséghez jutott. A negyedik helyet megszerző csapat:Pintér F. (17), Bogdán (22-22), Rekita (25-11), Tóth Cs. (26-31), Lengyel (26-40), Pinté (26-65), Hasznos (26-33), Mohi (25-25), Vasicsek (18-9), Baranyi (8), Czibulka (17-13), Kiss P. (9), Dudás Z. (9-4).

Az 1986/87-es bajnokság kezdete előtt Vasicsek az OSC-hez távozott, Hegmann pedig ugyanonnan visszajött Szolnokra. KEK-ben a középdöntőig jutott a csapat. Az őszi 14 pont után, tavasszal egyetlen döntetlennel vesztett pontot, és összességében az első helytől csupán 2 ponttal lemaradva került a tabella második helyére a Vízügy. Babarczy Roland mesteredző a bajnokság befejezése után elkerült Szolnokról. 1987 nyarán a magyar válogatott Európa-bajnokságon vett részt, és ott ötödik helyezést ért el. A csapatnak tagja volt Mohi Zoltán is. A bajnokságban Babarczy az alábbi játékosoknak szavazott bizalmat: Kiss P. (15), Bogdán (23-10), Rekita (1), Tóth Cs. (25-34), Lengyel (25-41), Pintér I. (26-45), Mohi (26-22), Hegmann (25-14), Dudás Z. (23-5), Hasznos (26-54), Czibulka (24-18), Pintér F. (12), Hegyvári (6), Kiss A. (11-2), Baranyi (5-1), Kiss Z. (10-2).

1987/88 -as idény Szolnokon kezdődött a Honvéd elleni győzelemmel, immár Mayer Mihály irányításával. A bajnokság elején minden rendben ment, de aztán a víz, a fedett uszoda hiánya, ill. dr. Mayer Mihály megbetegedése is rányomta a bélyeget a csapat szereplésére. Tavaszra az edző visszatért a csapathoz és ismét szárnyra kaptak a fiúk. Ifjabb Hasznos István, aki 25 éve volt az egyesület sportolója, jó játékkal búcsúzott az aktív játéktól – -m később meggondolta magát, és egy időre visszatért régi sikereinek színhelyére. A szakosztály 5. bronzérmét ez a csapat szerezte: Pintér F. (17), Hegmann (31-11), Czibulka (31-48), Tóth Cs. (31-37), Mohi (30-25), Pintér (30-72), Hasznos (30-60), Bogdán (30-14), Lengyel (30-47), Kiss P. (17), Kiss A. (10-1), Pintér Z. (5-1), Kiss Z. (13-7), Dudás Z. (17-9), Krasznai (1-1).

Az 1988/89-es bajnokság negyedik helyezéséért 32 mérkőzést kellett a csapatnak lejátszania. A kiírás az előző évhez képest nem változott, de a négy csapat a rájátszásban, az 1-4 helyezésekért két nyert mérkőzésig szállt medencébe. Az ismét sokat betegeskedő Mayer dr. kénytelen volt helyét átadni annak a Cseh Sándornak aki 1971-től 14 éven keresztül volt a csapat állandó játékosa. A nyolcadik alakalommal negyedik helyezést elért csapatban játéklehetőséget kapott játékosok: Kiss P (25), Hegmann (30-11), Mohi (32-56), Kiss Z. (32-23), Tóth Cs. (32-44), Kiss A. (29-10), Pintér (32-118), Bogdán (28-6), Lengyel (28-53), Pintér Z. (13-3), Dudás Z. (24-5), Nagy T. (1), Krasznai (4), Molnár P. (3), Pintér F. (12), Hasznos (19-21), Tóth (1), Magyar (1).

1988 december elején elhunyt dr. Boros Ottó. Halálával az egész magyar vízilabdázás egyik nagy egyéniségét vesztette el. 

1989/90-es bajnokságot megelőzően Isztambulban találkoztak Európa ifjúsági korú vízilabdázói, köztük Nagy Tibor és Magyar István. A két szolnoki fiú aranyéremmel tért vissza a török fővárosból. Urbán Lajos edzőként segítette a kapitány, Szívós István munkáját. A felgyógyult Mayer edző nélkülözni kényszerült a visszavonult Pintér Ferencet és Hegmannt, továbbá a Svájcba szerződött Bogdánt. Helyettük Magyar, Nagy T., Molnár és Lukács beépítése adott feladatot a vezető edzőnek. A bajnokság végén visszavonult Lengyel József, aki 1980-tól tizenegy bajnokságban 336 gólt lőtt. A hetedik helyezést elért csapatban játszottak: Kiss P. (22), Varga (11-7), Kiss Z. (22-24), Tóth Cs. (20-16), Lengyel (20-12), Pintér Z. (11-6), Pintér I. (22-51), Dudás (22-13), Hasznos (1-1), Kiss A. (18-6), Nagy T. (13-7), Mohi (17-30), Magyar (15-10), Molnár (13-4), Lukács (6-2), Kiss T. (1).

Források: 
MÁV-MTE krónika (Deme Zoltán, Tenyeri István, Vincze János),
A szolnoki vízilabda krónikája (Varga Lajos),
40 év krónikája (Varga Lajos).

1974-1976 Vízügy-Dózsa

Újoncként, immár Vízügy-Dózsa néven mutatkozott be április 20-án az 1974. évi magyar bajnokság első osztályában. A serdülő csapat megnyerte a korosztálya országos bajnokságát, Pásztrai Laci június első napján ünnepelhette első válogatottságát a jugoszlávok ellen. Pintér I. és Urbán (ketten) szerezték a csapat góljának közel a felét, Pintér Ferenc bemutatkozásával újra két Pintér játszott a Szolnok élvonalbeli vízilabdacsapatában. A hetedik helyet elért csapat: Ugrai (22), Pintér I. (22-28), Kozák (20-5), Zámbó (22-17), Hecsei dr. (22-14), Urbán (21-23), Pásztrai (22-18), Cseh (19-1), Pintér F (5), Varga (2), Póczik (1-1).

Az 1975-ös esztendő bizonyos szempontból ismét visszaesést hozott a vízilabda szakosztály számára. A bajnoki tabella 10. Helyén végzett a csapat.

Sajnos a következő évi bajnokságra már Kanizsa Tivadar nélkül kellett felkészülnie a csapatnak, mert a kétszeres olimpiai és hatszoros magyar bajnok vízilabdázó, aki 10 bajnoki év során az edzői tisztet is betöltötte, 42 éves korában gépkocsibaleset következtében meghalt. A magyar vízilabdázók, sportszeretők nagy családja megdöbbenve értesült a kiváló sportember tragikus haláláról.

Ugrai(18), Pintér I. (22-27), Varga (21-6), Urbán (22-15), Cseh (22-10), Hecsei dr. (20-16), Pásztrai (19-21), Kozák (12-2), Vörösvári (6-2), Pintér F. (5), Takó (3), Dudás J. (5), Kelemen (2), Rekita (2).

1976-ban ismét 10. helyezést érte el a Szolnok. Az utánpótlás viszont remekelt, mind az ifi, mind a serdülő bajnoki cím Szolnokra került. Urbán Lajos immár edzőként tevékenykedve az alábbi játékosokkal érte el a 10. Helyezést: Takó (11), Boros dr. (19), Varga J (22-12), Pintér I. (21-15), Cseh (17-8), Hecsei dr. (18-8), Pásztrai (11-13), Kozák (2-1), Varga Zs. (4), Vörösvári (7-4), Halász (4), Bazsó (1), Dudás J. (1), Rekita (10-5), Bogdán (11-9).

Források: 
MÁV-MTE krónika (Deme Zoltán, Tenyeri István, Vincze János),
A szolnoki vízilabda krónikája (Varga Lajos),
40 év krónikája (Varga Lajos).

1950-1973 Szolnoki Dózsa

1950. október 8-án a Bp. Dózsa látogatott Szolnokra, hogy az egy héttel korábban befejeződött bajnokság után barátságos mérkőzést játsszon a Tisza-parti csapattal. A mérkőzés előtt Taródy Zoltán r. alezredes, a belügyi sportközpont vezetője “üdvözölte a Szolnoki Dózsa újonnan megalakult vízilabda-szakosztályát“. Az 1950-es bajnokságot pályaválasztóként ugyancsak Bp. Dózsa ellen, hazai pályán kezdték – vereséggel, mert a fővárosiak 10-2 arányban jobbnak bizonyultak. Két nappal később Csepelen az újonnan létrejött Bp. Honvéd ellen szintén vereséget szenvedtek (2-8). Június 11-én aztán a Bp. Lokomotív ellen végre megszerezték az első bajnoki pontot (3-3), de az akkor ÉDOSZ néven szereplő, mai Ferencváros a Sportuszodában már megint kemény diónak bizonyult (4-10). Az első győzelem a Bp. Előre ellen Szolnokon született az ötödik fordulóban (3-2), ismét visszaesés következett (Vasas ellen 0-8), majd újabb döntetlen (6-6) a Tatabánya ellen. Viszont a fővárosban a Textiles ellen végre ismét nyertek Hasznosék (2-1), Tatabánya ellen (6-6). Aztán ismét a Vasas bizonyult jobbnak ezúttal Szolnokon (2-5). Az Előre elleni fővárosi kiruccanás biztos győzelmet (5-1) hozott, akárcsak a tatabányai visszavágó (7-5) , és a Textiles is két pontot hagyott Szolnokon.

Az 1951-es bajnokságban a Szolnoki Dózsa a Sportuszodában a Csepeli Vasas ellen kezdte az idényt, május 28-án. Az egyébként mezőnyjátékos pintér került a kapuba, mert a csapat állandó kapusa, Boros a fővárosba került. A mezőnyben Szarvas, Hasznos I, Szabó, Hegmann, Hasznos II. és első alkalommal, Kanizsa alkotta a csapatot. Ebben az évben a bajnok Bp. Dózsa, a második helyezett Vasas és a bronzérmes Kinizsi mögött a negyedik helyet érték el. A 18 mérkőzésből 8-szor nyertek, 6-szor kikaptak és 4-szer egál lett a végeredmény. Hasznos II. 49-szer talált az ellenfél kapujába.

1952-ben Boros Ottóval megerősödve is vereséggel kezdődött a Bp. Dózsa elleni mérkőzéssel indult bajnokság. Az egyfordulós bajnokságban csupán nyolc mérkőzésre került sor, mert az Egri Fáklya nem érkezett meg Szolnokra, így az elmaradt találkozó győztesének a Szolnoki Dózsát nyilvánították. A bajnokságot megelőzően július végén játszotta vízilabda-válogatottunk Hasznos Istvánnal a helsinki olimpiai torna mérkőzéseit. A rendkívül gólérzékeny középcsatár két mérkőzésen élvezte a válogatók bizalmát, és hálából Mexikó és az NSZK hálójába 8 (!) gólt lőtt.Személyében az első válogatott és olimpiai bajnok vízilabdázót köszönthették a szolnoki sportbarátok.

1953-es bajnoki év krónikájához tartozik, hogy az utolsó két mérkőzésre, a Honvéd és a Kinizsi ellen Rajki Lajos edzőt Vértesi József váltotta fel. Boros, Hasznos I., Pintér I. és Hasznos II. mind a 18 mérkőzésen játszott, és Hasznos István a 67 gólból 34-et mondhatott magáénak.

Az első igazán kiemelkedő sikert az 1954-es év hozta. Földes László irányításával első alkalommal jutott a bajnoki dobogó legfelső fokára a Szolnoki Dózsa. Az elsőség értékét emeli, hogy egyszer sem szenvedett vereséget, két alkalommal kényszerült pontosztozkodásra. A bajnoki szereplés után két hónappal a Magyar Népköztársasági Kupa döntőjébe is eljutott a Dózsa, ahol a Bp. Honvéd volt az ellenfele. Lauter játékvezető bíráskodása mellett december 19-én, Hasznos II. góljával 2:1-es vereséget szenvedett ugyan, de ezzel a vereséggel is ezüstérmet szereztek Boros, Hasznos I., Hegmann, Pintés, Károlyi, Kanizsa és Hasznos II. összeállításban.

Az 1955-ös bajnokságban csupán a bajnok Dózsa tudta legyőzni a szolnokiakat, mégis lemaradtak a bajnoki dobogóról. Sajnos megszakadt a hosszú idő, a 29 mérkőzésen át tartott veretlenségi sorozat. Egyébként a második és a harmadik helyezett Kinizsi és Honvéd elleni sok döntetlen magyarázza a negyedik helyezés jogosságát. Május 28-án az osztrákok elleni bécsi válogatott mérkőzésen a később legendává lett Kanizsa Tivadar mutatkozott be nemzeti színekben. Ezen a mérkőzésen egyébként két szolnoki fiú játéka járult hozzá a 7:4-es győzelemhez, mert a kapuban Boros igyekezett meggátolni a “szomszédok” gólszerzési lehetőségeit.

Az 1956-os, sok eseményt hozó év vízilabda-bajnoksága ismét rövidített programmal zajlott. A kilenc találkozón pontosan ötvenszázalékos teljesítményt nyújtottak Goór István játékosai. Sajátos körülmény, hogy az első három helyezettől egyaránt kikaptak, az utolsó három ellen győztek, míg a tabella közepén végzettekkel megosztoztak a bajnoki pontokon. A melbourne-i olimpián örvendetes sikerrel szerepelt válogatott tagjaként Boros Ottó és Kanizsa Tivadar is beléptek az olimpiai bajnokok sorába. Boros 4, Kanizsa 2 alkalommal szállt medencébe az ausztrál városban.

Az 1957-es bajnokságban nem talált legyőzőre a Szolnoki Dózsa. Ez automatikusan jelentette számára a bajnoki cím megszerzését. Fölényére jellemző volt, hogy a második helyezettet négy(!) ponttal előzte meg. A második bajnoki címet az alábbi 10 játékos harcolta ki: Boros(9), Hasznos I. (7-2), Brinza (8-5), Pintér I. (8-8), Kanizsa (9-12), Hasznos II. (9-11) első alkalommal adta át a házi gólkirály címet az egyre inkább meghatározóvá váló Kanizsának, Koncz (7), Kelemen (5-2), Kuczora (1-1).

Az 1958-as év Boros, Kanizsa és Pintér számára a magyar bajnoki cím mellett Európa-bajnoki címet is hozott. Szeptember elején Budapesten a három szolnoki fiú is tagja volt az első helyen végzett válogatottunknak. Boros egy mérkőzésen védett, Kanizsa 7, Pintér 1 gólt szerzett az EB-n. A 18 bajnoki mérkőzésen megőrizte veretlenségét a Dózsa.

Az 1959-es év ismét sikerrel zárult, a 15 győzelem, két döntetlen elég volt a bajnoki cím megvédéséhez, bár most csak a jobb gólkülönbség révén tudott a Szolnok ismétel az Újpesttel szemben. Az elsőség annyiban mindenképpen jogos volt, mert kettőjük közötti két mérkőzésen egyszer döntetlen (2-2) volt az eredmény, míg a szolnoki találkozón Borosék nyertek 1 gólos különbséggel. Az utolsó fordulóban, már bajnokként szenvedte el egyetlen vereségét, mellyel a 45 mérkőzésen át, 37 hónapig tartó veretlenségi széria szakadt meg.

1960-ban igen szoros befutója volt az ismét egy fordulósra kiírt bajnokságnak. Az Újpest és a Ferencváros nem szenvedett vereséget, míg a szolnokiak a második helyre került zöld-fehérek elleni 2-0 arányú vereség, no és még a két döntetlen hatására csak a harmadik helyet tudták elcsípni. A római olimpián tovább folytatta éremgyűjtését a magyar válogatott, benne Borossal és Kanizsával, aki 6 góljával járult hozzá a 3. helyezéshez.

Czapkó Miklós ötéves edzői pályáját 1961-ben kezdte Szolnokon, és azonnal a táblázat élére vezette csapatát. A 22 mérkőzésen szerzett 130 góllal a legeredményesebb csapatnak bizonyultak. A sorrendben ötödik bajnoki címet szerzett csapatban a következő játékosok szerepeltek és szerezték a gólokat: Boros(19), Pintér I. (22-25), Brinza (21-12), Kanizsa (22-22), Kuczora (22-12), Hasznos II. (22-31), aki 37 évesen is a legjobb szolnoki gólszerző volt!, Koncz (22-28), Hegmann (2), Szegedi (5), Szabó (1), Kelemen (1), Pintér (3) és Katona (1) lőtték.

1962-ben sem hozott sikert a bajnoki nyitány: a Vasas 3:2-re verte a Dózsát. Otthonában veretlen maradt a Czapkó edző csapata, de így is csak a harmadik helyet tudta megszerezni – mégpedig magabiztosan, hiszen az utána következő Újpestet 4 ponttal előzte meg a táblázaton. Az újabb Európa-bajnoki mérkőzéssorozatra Lipcsében került sor, é válogatottunk Borossal és Kanizsával újra a kontinens legjobbjának bizonyult. A 33 éves kapus min a 6 mérkőzésen védett, míg Kanizsa az első négy találkozón 3 góllal segítette győzelemhez válogatottunkat. A hazai kupában (MNK) négyes döntőt rendeztek, és a Szolnok két 5:3-as vereség után a Csepel Autó elleni 4:3-as győzelemmel a bronzérmet szerezte meg, 1951 után immár második alkalommal.

1963-ban először végzett a dobogó második helyén a szolnoki vízilabdacsapat, először kapott ki a Bp. Spartacustól és utoljára játszott bajnoki mérkőzésen Hasznos István. A csapat első olimpiai bajnoka valamennyi bajnoki mérkőzésen szerepelt, a Vasas Izzó ellen vett búcsút játékostársaitól. A 14 bajnoki évi szereplése során elért 339 góljával sokáig vezette a góllövőlistát, és 1990 végéig csak ketten tudták megelőzni. A bajnok FTC-től négy ponttal maradt le, ugyanakkor a harmadik helyezett Újpestet is négy ponttal előzte meg a Szolnok. Az ezüst érmet az alábbi játékosok harcolták ki: Boros (18), Pintér I. (18-8), Brinza (18-8), Kanizsa (18-18), Hasznos II. (18-9), Koncz (18-17), Pintér II. (2), Urbán (1), Hegmann (2), Szegedi (2), Jegesi (2).

1964-ben helyet cserélt az előző évi tabella első két helyezettje, vagyis ismét a Szolnok nyerte a magyar vízilabda-bajnokságot. A tokiói olimpián ismét bravúrosan szereplő válogatottunk tagjaként Boros Ottó és Kanizsa Tivadar újabb olimpiai aranyéremmel gyarapították addigi gyűjteményüket. Ebben az évben Boros is visszavonult az aktív játéktól, így személyében a legelső OB-I-es mérkőzésen pályára lépett játékosok utolsó képviselője 14 évvel az akkori esemény után adta át helyét fiatalabb játékostársának. Sokat mondó adat, hogy a szolnoki játékos-pályafutása során csupán hét esetben hiányzott neve az összeállításból. Az 1964. Évi bajnokcsapatban Boros 17 mérkőzésen őrizte a kaput. Rajta kívül Pintér I. (18-15), Pintér II. (18-10), Kuczora II. (16-15), Kanizsa (18-21), Urbán (18-12), Koncz (18-17), Kuczora I. (2), Szegedi (3) és az újonc Katona (1) vehette át az aranyérmet.

1965-ben már február végén megtisztelő feladat várt a szolnoki vízilabdázókra. A magyar bajnokcsapatok közül elsőként részt vehetett az Európa Kupa mérkőzéssorozaton., melyet 1958-ban írtak ki először. Eskilstunában gyülekezett az egyik csoport, és Hasznosék két vereséget követő egyetlen győzelemmel (5:2 a Tunafors ellen) a kedvező kiírás következtében eljuthattak a két héttel későbbi folytatásba. A német Dynamo Magdeburg (2:5), a román Dinamo Bukarest (3:5) és a szovjet CVSZK Moszkva (2:5) azonban kemény diónak bizonyult. (Igen! Itt fejezte be játékos-pályafutását Hasznos István, aki ekkor, 41 éves korában is a csapat rendelkezésére állt.) Nyolc év után ebben az évben szorult le a dobogóról a Szolnok.

Az 1966-os év elsősorban az MNK-győzelem miatt volt emlékezetes. Október 15-én a sportuszodában Pintér II. két góljával győzött 2:1-re a Szolnok. Kanizsa Tivadar ebben a bajnokságban, 33 éves korában játékos edzőként is bemutatkozott. Korábbi gólképességét megőrizve, 34 találatával, Koncz után a második tudott lenni a házi góllövőlistán.

Két későbbi válogatott, Borzi és Cservenyák 1967-ben játszotta első bajnoki mérkőzését Szolnokon. A hatodik helyezést 85-84-es gólkülönbséggel szerezte meg a 13 Kanizsa-tanítvány: Szegedi (5), Pintér I. (16-13), Pintér II. (18-9), Koncz (15-24), Kuczora II. (2), Urbán (18-22), Kanizsa (11-5), Kádár (13-1), Kulcsár (16-2), Vezsenyi (15-2), Borzi (8), Szabó J. (13-7), Kozák (4), Cservenyák (10).

1968-ban két helyezéssel előrébb lépett a csapat a bajnoki táblázaton, és megismételte két évvel azelőtti MNK-győzelmét. A Szolnokra látogató és a bajnokság elején végzett három fővárosi csapat, a Ferencváros, az OSC és a Honvéd egyike sem tudott a Tisza partján győzni, igaz, vendégként mindegyikükkel szemben alulmaradt a Dózsa. A katona csapat elle Urbán 8-szor talált a hálóba, ami egyéni rekordnak számított! A negyedik helyet 2 kapus és 9 mezőny harcolta ki: Cservenyák (16), Pintér II. (17-6), Borzi (15-3), Vezsenyi (15-6), Koncz (16-15), Urbán (17-39), Kanizsa (14-17), Szabó (11-3), Kádár (8-3), Kulcsár dr. (7) és Esztergomi (3).

1969 júliusában ismét három szolnoki vízilabdázó kapott helyet a válogatottban, amikor a spanyolok ellen Budapesten Cservenyák, Vezsenyi és Brzi is kiérdemelte a kapitány bizalmát. Megismételte előző évi 4. helyezését a csapat, pedig négy ponttal többet ért el, és lényegesen javított a gólarányon is. Ez volt sorrendben a 20. Élvonalbeli bajnoki szereplés, melyben az alábbiak képviselték az egyesület színeit: Cservenyák (17), Kulcsár dr. (18-7), Pintér II. (18-23), Borzi (16-3), Koncz (16-12), Urbán (17-15), Vezsenyi (17-4), Kanizsa (5), Szabó J. (18-27), Kádár (8-1), Kozák (2), Esztergomi (2), Nagyváradi (1).

1970-ben szinte semmit nem változott a csapat összetétele. Urbán olyan nagy kedvvel szórta a gólokat, hogy az egész bajnokság legeredményesebb játékosává vált. 38 góljával lett gólkirály (amira az egyesület történetében sem előbb sem később nem volt példa. Az 1970-ben elért második helyezés a szolnoki vízilabdázás számára egészen 1987-ig megközelíthetetlen mércét jelentett. Cservenyák (18), Kulcsár 818-5), Pintér (18-12), Kádár (14-1), Vezsenyi (16-2), Urbán (18-38), Borzi (17-7), Koncz (16-15), Szabó J. (5-2), Esztergomi (1), Kanizsa (2-2). Cservenyák volt a kapusa annak a válogatottnak, amelyik az ez évi barcelonai Európa-bajnokságon az ezüstérmet szerezte meg.

A meghatározó játékosok 1971-ben is megmaradtak, mégis keserűen csalódtak a csapat hívei december közepén, amikor szomorúan kellett tudomásul venniük, hogy az előző évi ezüstérmes gárda most csupán a nyolcadik helyen végzett. Urbán most is megtette a magáét, hiszen 30 góljával igencsak kivette a részét a gólgyártásból. Cservenyák (18), Kulcsár dr. (17-8), Pintér (18-12), Kozák (17-7), Vezsenyi (9-4), Urbán (18-30), Zámbó (9-3), Kanizsa (6-2), Cseh (3), Kádár (14-4), Pásztrai (8-5).

A leggyászosabbnak mondható bajnoki szereplést 1972-ben produkálták a szolnoki fiúk. Kiestek- és ezzel megszakadt egy nagyszerű hagyomány: vidéki együttes soha nem játszott ilyen hosszú ideig meghatározó szerepet a magyar vízilabdázás élvonalában, bajnoki címet pedig (azóta sem) nem szerzett a vidékiek közül senki. Ami nem sikerült a bajnokságban, az a kupában igen! Nemcsak eljutottak az elődöntőbe, hanem ott a harmadik helyért játszott mérkőzésen legyőzték a Bp. Spartacust 4:1 arányban. Egy másik, nem is apró siker volt Cservenyák Tibor olimpiai szereplése, mert a válogatott kapusaként Münchenben az ezüstérmet akasztották a bajnokság végén Szolnoktól búcsúzó játékosunk nyakába. Cservenyák (18), Kulcsár dr. (9-4), Pintér (17-18), Kozák (18-6), Cseh (12-1), Urbán (10-22), Zámbó (18-6), Pásztrai (13-2), Kanizsa (17-17), Kádár (1).

1973 április nyolcadikán vereséggel kezdte OB II-es szereplését a Szolnok, a Császár uszodában 3:2 -re kapott ki a Tipográfiától. Ez a vereség kijózanítólag hatott a csapatra, mert a hátralévő 17 mérkőzését megnyerte, és 177-51-es gólkülönbséggel, 34 ponttal sikeresen vette az akadályt, és visszakerült oda, ahol méltó módon képviselhette a város vízilabdasportját.

Források: 
MÁV-MTE krónika (Deme Zoltán, Tenyeri István, Vincze János),
A szolnoki vízilabda krónikája (Varga Lajos),
40 év krónikája (Varga Lajos).

1921-1950 Szolnoki MÁV

Pilczer Sándor rendezte az első úszóversenyt a Holt-Tiszában és 1921-ben ő alakította meg a szakosztályt is (Szolnoki MÁV).

1926-ban Péccsel egy időben kezdődött a Szolnoki Máv-nál az 50 méteres uszoda szépítése. 1928. november 18-án már erről cikkez a Nemzeti Sport: “Amit a nagy Budapest tanulhat a kis Szolnoktól: a Szolnoki MÁV az ország első egyesülete, amelynek saját uszodája van!

1929. augusztus 11. X. Úszó Kongresszus, melynek eseményei között már szerepel vízipóló mérkőzés. A kongresszusi díjat a MESE nyerte meg a SZUE előtt.

1933. augusztus 6-án rendezték meg Szolnokon az Országos Vasutas Liga úszóversenyt és vízipóló-döntőt. A döntő MÁV sikerét hozta, a Miskolci VSC ellen győztek 8:2 -re.
Ez időben a MÁV vízipóló csapatának a tagjai a következők voltak: Modla (kapus), Sipos, Acsádi, Pásztor, Horváth I, Horváth II, Csató, Kolesánszky, Kocsis, Bokor.

1934 augusztus 9-én kerületi vízipóló bajnoki döntő első fordulója volt Szolnokon: Szolnoki MÁV-HTVE 3:3. A második forduló Hódmezővásárhelyen: Szolnoki MÁV-HTVE 3:3, így a Délkerület bajnoka lett a MÁV.

1936 nyarán a vízipóló-csapat csak Sándorral, Rényivel, Dékánnyal és Hontival bővült együttes jelentősen visszaesett, késik az utánpótlás. (A MÁV 1936-ban utolsó lett a B osztályú bajnokságban, s majdnem kiesett.)

Általános visszaesést mutatott, hogy 1937. Augusztus 13-14-én a kétnapos országos vidéki úszó és vízilabda bajnokságon a szolnokiak jelentős sikereket nem értek el.

1938 nyarán: Szolnoki MÁV- KTSE 5-2 (3:0). Ezt a döntő jellegű vízipóló mérkőzést a MÁV biztosan nyerte, győzelmével a másodosztály bajnoka lett, így visszakerült a B osztályba. Góldobók: Pásztor (3), Gombos(2).

1940 nyarán a csapat meghatározó játékosai a következők voltak: Bartha, Fodor, Kocsis, Dékány, Retkes, Gombos, Modla, Borhy, Honti I. (A szigorú gazdálkodásra jellemző, hogy a versenyzőknek félbérletet kellett fizetni az uszodába.)

1941 januárjábanKocsis Gyulát és Modla Sándort a két legrégibb MÁV vízipólózót díszes emlékserleggel jutalmazták.
1941 tehetséges vízipólózói: Bartha, Horváth, Kocsis, Dékány, Hasznos I, Hasznos II, Fodor, Bozsó, Kékesi I, Kékesi II, Bükkösi. Az augusztus 19-20-án Szolnokon megtartott országos vasutas bajnokságon – mintegy 800 néző előtt – pontversenyben első Szeged, második Szolnok, harmadik Szentes. Ebben az időben valamennyi fiatal úszó igen tehetséges vízilabdázó is volt.

1942 augusztusában Kunszentmiklóson a Szolnoki MÁV 1 ponttal lett második a Duna-Tisza-közi vízilabdatornán.

1943 őszén Hasznos II. István Budapestre igazolt.
A második világháború bombázásai a szolnoki sporttelepet sem kímélték, a vízszolgáltatás vontatottan haladt, de a számos nehézség ellenére az úszó- és vízilabdaedzések tovább folytak.

A Tisza Vidék 1946 szeptember eleji száma ezt írja: “A MÁV vízilabdázói az első osztályba jutásért jó esélyekkel küzdenek”. Az eredmény: Tipográfia-Szolnoki MÁV 3:1 (0:1). Bírói műhibák miatt a mérkőzés botrányba fulladt és óvás alatt állt. November 10-én megismételték az összecsapást, ismét a fővárosiak nyertek.

1949. május 1-én megnyitották a szolnoki Damjanich Népuszodát, mely mai napig a vízilabdázók otthona.

Források: 
MÁV-MTE krónika (Deme Zoltán, Tenyeri István, Vincze János),
A szolnoki vízilabda krónikája (Varga Lajos),
40 év krónikája (Varga Lajos).