A Bajnokok Ligája idei kiírásában a Szolnoki Dózsa az első csapat, amely nyerni tudott Zágrábban. A csoportunkban holnap este Jadran Split− Verona, Hannover− Spandau és Olympiakosz− Jug Dubrovnik meccseket rendeznek.

A két héttel ezelőtti beugrást Zágrábban teljesítette be Hangay Zoltán, hiszen az itthon kiállított Zsivko Gocicsot ő helyettesítette− ráadásul teljhatalommal− a Dózsa kispadján. A Megbízott Főnök belengette a csapatnak, hogy győzelem esetén állja a tálca süteményt. Ez a fajta kalóriapótlás hagyományos pólós „áldozati ajándék”.

Amúgy kezdésként Zalánki Gergő lóbálta szét a horvát védelmet, majd egy elmosódott sárga csík vágódott a kapufáról a kapuba. A hangulatunkat kifejezetten fokozta Prlainovics előnygólja, amelynek szó mi szó kellett egy kis mák, de végül Marcelicről bepattant a labda. Alekszics is becsengetett akcióból, igaz, előtte Cagalj még szépített. Majd kaptunk zsinórban kettőt, a Milos Csuk-féle szabaddobásból született gólt nagyon benéztük. És még mindig nem volt vége az első negyednek: benyeltünk még egyet, azaz 1-3 után hármat vágtak a horvátok. De mi is ki tudunk sakk- mattra játszani emberelőnyt, ennek bizonyítéka Jansik Dávid besimogatott gólja, amivel egyenlítettünk. Kis Gábort dolgozták meg a sokévi átlagnál is gorombábban, Raffaele Colombo és Spyridon Achladiotis (hivatásukra nézvést olasz és görög játékvezetők) befújták a jól megérdemelt büntetőt. Amit Prlainovics még véletlenül sem hagyott parlagon. 4−5, egy félidőre elég gól született nyolc perc alatt.

A második negyedre véget vetettek a puhánykodásnak a fiúk, érezhetően keményedett a védelem mindkét oldalon. Kis Gábort most hat méterre faultolták a kaputól, ilyesmiért nem várhatunk ötméterest, de szabaddobást igen, mégpedig jó okkal. Amiből Kicsi egész nagy gólt ragasztott. 4− 3 után most mi lőttünk három gólt zsinórban, írhatnánk, ha így lenne. De nem hármat szereztünk, hanem mindjárt négyet, mert Rasovics is bezörgetett Marcelichez egy időkérés után. Alighanem az lehetett az edzői instrukció, hogy „Viktor! Gatyakötésig kitaposod magad és szétlövöd a hálót!” Nagyjából így is történt. 4−7 után az elpusztíthatatlan Radu masszírozott be egy „már nem emberelőny, még nem létszámegyenlőség” helyzetet. A kapusok is egyre többször találkoztak a labdával, Marcelic is hárított kimondottan nagyokat, de valahogy úgy van vele az ember, hogy Nagy Viktor védései jobban tetszenek. Bátori élt vissza némiképp a vendégjoggal, ötmétereshez jutott a Mladost. Ám Nagy Viktor a kapufára segítette a labdát, majd a megúszó Zalánki négy másodperccel a negyed vége előtt varázsolt egyet a túloldalon. 6−7 helyett 5−8. Kimondottan jól nézett ki a tábla a nagyszünetben.

A harmadik negyedet sem vette tréfára a Mladost, vágtak is mindjárt kettőt, azaz 7−8-ra visszakapaszkodtak. De Zalánki harmadik gólja, majd Bátori Bence tanári passza után Milan Alekszics ejtése után vérnyomásunk visszaállt az egészségügyi határértékre. 7−10. A negyedik negyed az elsőhöz képest maga volt a gólaszály, azért Alekszics még bekent egyet, ezzel el is vette a horvátok kedvét a további vízilabdázástól erre az estére. És ugyan Milos Cuk még belőtt egy ötöst, valahogy ez sem fájt már. Egy olyan meccsen, ahol kipontozódott Angyal Dániel, Teleki András és Andrija Prlainovics is, Kovács Istvánt a kispadtól száműzték a lelátóra, Hangay Zoli is kapott egy sárga lapot.

Két héttel a hazai 11−8 után idegenben 8−11, ez igen.

Hangay Zoltán viszont jól teszi, ha az első hazai edzésre az egyik cukrászdából érkezik, a legkevésbé sem üres kézzel.