Jól védekezve győzte le a Tatabányát a Szolnoki Dózsa szombaton. Így teljesítve a Nagy Kedd előtti kötelező feladat.
SZOLNOKI DÓZSA–TATABÁNYA 9–4 (2–1, 3–2, 1–1, 3–0)
SZOLNOK: Nagy V. – Bátori 1, Prlainovics 1, V. Rasovics 1, Kis G., Zalánki 1, Jansik D. 1. Csere: M. Alekszics 1, Szatmári 1, Lazics 1, Angyal 1, Szeghalmi, Teleki. Vezetőedző: Zsivko Gocics
TATABÁNYA: Jászberényi – Márkus, Korbán, Fazekas T., Szentesi, Keresztúri, Kolozsi 3. Csere: Kuncz, Hoppál 1, Galler, Katonás, Máthé. Vezetőedző: Zantleitner Tamás
Kétmeccses kihagyás után újra Nagy Viktor tempózott a szolnoki kapu előtt, az előző meccshez képest talán még az lehetett változás, hogy a csapat alighanem már a keddi zágrábi mérkőzést is magába kódoltan szállt vízre.
Blokkolt, illetve másként kihagyott lövések után a negyed közepén Angyal Dániel szerezte az első gólt, majd szűk másfél perccel később az ellene megítélt büntetőből egyenlített a Tatabánya− Kolozsi volt a főkolompos ebben. Az első nyolc percbe még belefért Lazics centergólja, így nálunk volt az előny.
Amit Szatmári Kristóf akcióból meg is fejelt, majd némileg váratlanul érkezett Hoppál Gergely szépítése, amit Kolozsi ugyancsak egyenlő létszámnál eleresztett lövése tett igazán hangsúlyossá, így lett 3−1-ről 3−3. Zalánki Gergőből váltott ki előremutató haragot a döntetlen, ezt egy príma szabaddobással nyomatékosította. Viszont a Tatabánya nem akarta abbahagyni „tapadós” játékát, 5−3-nál Kolozsi lőhetett újabb büntetőt, de ezt Nagy Viktor kifogta. Igaz, a kipattanó Kolozsihoz került, aki a második esélyből már nem irgalmazott.
Innen azonban el is zárta a tatabányai gólcsapot a Dózsa, az emberesen küzdő, de egyre fáradó ellenféllel szemben négy gólt lőttünk zsinórban. A végeredményt Milan Alekszics állította be egy olyan meccsen, amelyen a kilenc szolnoki gólt kilenc szolnoki játékos szerezte.
