És megint szolnoki győzelem!!! De milyen meccsen?! Újra kupadöntőben a Szolnoki Dózsa!

Ilyen még sosem volt! Minden létező szempontból megállja a helyét a kijelentés. Ennyire kiegyensúlyozott Magyar Kupa négyes döntőt még nem hordott hátán a föld! Könnyen lehet, hogy a világ aktuálisan legjobb nyolc- de inkább hat- csapata közül négy a Komjádi Uszodában volt éppen szombaton. Az OSC óriási csatában 10-7-re legyőzte az Egert, de mindez semmi ahhoz képest, amit a Ferencváros- Szolnoki Dózsa meccs hozott.

Mitrovics és Vámos pontosságának köszönhetően 2-0-ra vezetett a Fradi, a negyed felénél Cseh Sándor időt kért. Hogy ettől-e (valószínűsítsük, hogy igen) de kiegyenlített a Dózsa még az első játékrészben. Ugyan a második negyed első gólját Madaras szerezte, érkezett megszakítás nélkül három szolnoki gól (Zalánki, Prlainovics akcióból, majd az alighanem legnépszerűbb szolnoki Andrija ötméteresből volt minden tekintetben OK). A nagyszünetben viszont vért ivott a Fradi. 3-0-ra lehozta azt a nyolc percet. Hogy mikor történt olyasmi, hogy egy negyed alatt nem született szolnoki gól? A rejtély megfejtését hagyjuk a hely- és pólótörténészekre. Egygólos zöld-fehér fórral indult a harmadik negyed, amelyben végre megtört a hosszú szolnoki gólcsend: Younger nyújtott át valamennyi szolnoki érzelmű szurkolónak (ebből a szempontból a kispadon helyet foglalók, a Komjádi Uszodába elzarándokló szurkolók és az otthon tévét nézők szigorúan egy kalap alatt értendők!) egy komoly adag, erősebb fajtájú nyugtatót. Viszont ne menjünk el legalább egy ásónyomnyi szünet során a mellett, hogy Cseh Sándor piros lapot kapott, így a továbbiakban Kósz Zoltán és Zsivko Gocics irányította a szolnoki csapatot. Megint a minden szolnoki számára legfontosabb ausztrál góljával már megint nálunk volt az előny. Viszont 42 másodperccel a vége előtt Varga Dénes egalizált, Prlainovics szétbombázta a kapufát, levédekeztük az utolsó Fradi-támadást, így jöhettek az ötméteresek.

Öt-öt játékos lő ilyenkor, a Szuperkupa döntőjében véget is ért a párbaj öt kör után, most persze nem. Az „ötösök” során Manhercz ás Younger nem volt eléggé pontos (vagy Nagy Viktor, illetve a büntetőkre beszálló Gárdonyi takart ki az egészségesnél jóval nagyobb felületet a kapuból?). Így jutottunk el oda, hogy ha Milos Csuk ront, akkor vége a dalnak. De a szerb pólósok idegeit acélsodronyokból fonták, azaz Milosunk bevágta, ahogy kell. Jöhetett az igazi párbaj: újra ugyanazokkal a játékosokkal, akik az alap lövő ötösökben is benne voltak. Varga Dénes belőtte. Andrija Prlainovics is. Jött Manhercz Krisztián, aki az alaplövésben hibázott. Most is! Ha Alekszics belövi, döntőben a Dózsa. De a kapufának okozott fájdalmat. Stefan Mitrovics lövését viszont kivédte Nagy Viktor!!!! Aaron Younger következett. Ő is- akárcsak Manhercz- hibázott az alapkörben. Most viszont nem!!!! Rendkívüli, körömágyszaggató izgalmak után újra kupadöntős a Szolnoki Dózsa.

BENU Férfi Magyar Kupa négyes döntő, Komjádi-uszoda
Elődöntő

Szolnoki Dózsa–FTC-PSQ Waterpolo 7–7 (2–2, 3–1, 0–3, 2–1) – ötméteresekkel 6–5

Gólszerzők: Prlainovics 3, Younger 2, Zalánki, Csuk, ill. Jansik Sz. 2, Mitrovics 2, Madaras, Vámos, Varga Dénes

Vasárnap 17.45-től OSC-Szolnoki Dózsa meccset rendeznek a BENU Magyar Kupa döntőjében. És ez is pólótörténelem, hiszen a kupáért ilyen meccs még soha nem volt. A Szolnok 1966-ban nyerte első magyar kupáját, az OSC 1970-ben. A Dózsa zsinórban hatodik kupadöntőjét játszhatja- a kiállított Cseh Sándor nélkül a kispadon. Ebből „csak” kettő nyert meg: 2014-ben Szentesen, illetve tavaly a Tüske-uszodában. Az OSC legutóbb 1981-ben kupadöntőzött, akkor 13-10-re kikapott a Vasastól. Hogy hol? Hát a Komjádi Uszodában, ahol a vasárnapi döntőt is rendezik!