Rettenetes teher volt mindkét csapaton szombat délután. Kis Gábor megfogalmazása alapján ugye „eggyel több a kés”. Aki nyer, ott van a döntőben. De a vesztes nem kerül pokolra, annál sokkalta rosszabb lélektani helyzetbe. Hiszen számára már „csak” a bronz marad.

Szolnoki Dózsa- ZF Eger 9-4 (1-0, 3-2, 4-1, 1-1)

Szolnok, Vízilabda Aréna

Játékvezető: Rubos Károly, Csanádi Zsolt

Szolnok: Nagy V.- Gocics, Jansik 1, Mezei 1, Younger, Prlainovics 2, Zalánki 1. Csere: Kis G. 2, Alekszics 1, Bátori, Csuk 1, Fülöp, Hangay Vezetőedző: Cseh Sándor

Eger: Mitrovics-Rasovics 1, Hosnyánszky 1, Lőrincz, Hárai, Decker, Vlachopoulos 1. Csere: Avramovics 1, Csucskovics, Angyal, Kovács G.,  Vezetőedző: Dabrowski Norbert

Ahogy illik, csordultig telt a Vízilabda Aréna. „Tapintani lehetett a feszültséget”- fogalmazhatnánk, ha rajonganánk az unásig ismételt közhelyekért. De szerencsére ez e helyzet nem áll fenn. Az azonban bizonyos, hogy a tét miatt talán több volt a halványabb arc, mint általában. És nem csak a nézők/szurkolók ábrázata árulkodott a feszültségről. Bizony a „vízi csibészek” között is akadt, akinek keskenyebb volt a szája. Zalánki biztos nem tartozhatott közéjük, hiszen a meccs első gólját ő szerezte. A hirigre jellemző, hogy ez volt egyben a negyed egyetlen találata is.

A második nyolc is szolnoki góllal kezdődött: Jansik úszott be centerbe és húzta a kapuba a labdát. Mindezzel együtt is igen nehézkes volt a kezdés. Nagy valószínűség szerint azért, mert az ellenfél az Eger, amelyet illik mindig, minden körülmények között tisztelni, hiszen a világ legjobb csapatai között van. Természetesen a miénkkel együtt. Vlachopoulos irgalmatlan nagy gólt ragasztott előnyből, amelytől mintha megállt volna a támadójátékunk. A védekezésünk viszont bőven nyaldosta a világszínvonalat, hiszen az Eger többször is támadhatott az egyenlítésért, mindannyiszor megakasztottuk. Pedig még egy ezen a szinten ritkán látható lehetőséget is teremtett magának a vendégcsapat: kettő az egy elleni megúszásból mehettek Nagy Viktor ellen, de ebből sem lett gól. Ez a jelenet viszont fellobbantotta a támadás lámpását: 3-2-ről megléptünk 6-2-re.

És innen már nincs az az Eger (sem), amely megfordítana egy elődöntőt. Továbbra is rendkívüli harc folyt a vízben: a szeizmográfok földrengést jeleztek, amikor Decker Ádám és Kis Gábor, vagy Milan Alekszics és Hárai Balázs feszült egymásnak a kapu előtt.

Avramovics ugyan megfelezte a különbséget, de 6-3 után megint jött egy háromgólos Dózsa- etap, ez pedig végképp eldöntött mindent. A végére még mindkét csapat kapott egy- egy dupla fórt,  mindkettő kimaradt. Aligha bánta bárki is.

A SZOLNOKI DÓZSA ZSINÓRBAN HATODSZOR JUTOTT A MAGYAR BAJNOKSÁG DÖNTŐJÉBE!!!