Felállva tapsolta meg a Vízilabda Aréna közönsége kétgólos vereség után a csapatot. Mi tagadás, a fiúk rá is szolgáltak az elismerésre, külön pech, hogy a Fradi éppen ellenünk kezdte meg a kilábalást az utóbbi hetek- Fradihoz mért- kátyújából.
Szolnoki Dózsa-FTC 7-9 (0-1, 3-3, 1-3, 3-2)
Gólszerzők: Zalánki 2, Bátori, Jansik D., Szeghalmi, V. Rasovics, Alekszics, ill. Vámos 3, Nikics 2, Német, Varga D., Younger, Jaksics
Kis Gábor és Andrija Prlainovics civilben a parton, miközben a többiek melegítenek. Nem túl jó előjel. Abba esetleg lehet kapaszkodni, hogy a Fradinak mostanában nem nagyon ment, de ide nekünk azt a visszaesést! Mindezekkel együtt nagyon nagy bravúr lett volna a címvédő elleni győzelem.
Rendkívül fegyelmezetten kezdett mindkét csapat. Ezt azért kell nyomatékosítani, mert önmagához képest is nagyon kontrolláltan, szabályozottan pólózott a Dózsa és a Fradi is. Hosszú percekig csak a fel- leúszkálással összefont vízi pankráció zajlott a vízben, mire Aaron Younger fórból törte fel a gólcsend szelencéjét.
A második negyedben valósággal záporoztak a gólok: előbb Zalánki egyenlített, majd Nikics villantott fel valamit a régi idők nagy centerjátékából. 4-2-re is meglépett a Fradi, mert egy Vogel-védés után Varga Dénes lefordult, jött is a passz, Dumi pedig bezörgetett. Ellenben egy nagyon is ritkán látható góllal jöttünk közelebb a negyed végére. Zalánki még bőven a saját térfeléről a minden mindegy megszokásával kente rá a labdát, amelyet Vogel Soma gyakorlatilag belepkézett.
A második félidőben viszonylag hamar kiegyenlítettünk: Zalánki tolta be centerbe a labdát, Lazicsot gyakorlatilag belepüfölték a csempébe, jött is a büntető. Amit Alekszics ahogy kell, be is vágott. Itt viszont megbillent valami: az még rendjén lenne, hogy egy már- már kivédekezett támadás után visszakerült Vámoshoz a labda, aki lőtt egy gólt. Mentünk az egyenlítésért, sikertelenül. Slobodan Nikics ejtett a kapufára- alighanem már a támadóidő lejárta után. A kapufáról kijött a labda, a Fradi centere pedig a kapuba húzta a labdát- alighanem két méteren belülről. A gólt megadták, sőt, a valószínűsíthetően nem reklamáló, hanem az igazát védő Zsivko Gocics még sárga lapot is kapott. Hosszas tanakodás után Fodor Rajmund jelezte, hogy minden tiltakozás ellenére a gól érvényes. Így lett 5-5 helyett 4-6. A negyed történéseihez még hozzátartozik, hogy Német Toni húzott be a falból egy emberelőnyt, így komoly hátrányban voltunk nettó huszonnégy perc után.
Viktor Rasovics szabaddobásból lőtte a negyedik negyed első gólját, ezt Varga Zsolt vétózta volna meg, mondván a szolnoki játékos öt méteren belülről lőtte el. Kun György ezzel ellentétes álláspontot képviselt és ilyenkor általában a játékvezetőnek van igaza… A negyed felénél Vámos Márton volt újfent irgalmatlan, miután visszakerült hozzá egy kipattanó, itt gyakorlatilag el is dőlt a meccs. Szeghalmi Zsombor életkorát meghazudtoló dörzsöltséggel, de éppenséggel életkorának megfelelő pimaszsággal lőtt gyakorlatilag nulla szögből még egy szép gólt, Jansik Dávid megúszása után az „I”-re végül mi tettük föl a pontot. Kikaptunk kettővel, de a közönség úgy ünnepelte a csapatot, mintha hárommal nyert volna!
