Évszázadokkal ezelőtt rengeteg legény szedte a batyuját és ment Itáliába, hogy kitanulja hivatását. A valamikori szabó- és pallérlegények, orvosjelöltek, teológusok útjára lépett Teleki András. A Szolnoki Dózsa saját nevelésű játékosa Savonában játszik a következő szezonban.

Eljárt felette az idő. Ez még akkor is igaz, ha egy 19 éves fiatalemberről beszélünk. Teleki András ugyanis kiöregedett a junior korosztályból. Számos utánpótlás-világversenyen képviselte Magyarországot. Ám szerencsére- az ő esetében sajnos- világklasszis centerekből jól el van eresztve a honi póló. És Andris még nem világklasszis, viszont rendkívül jó esélye van arra, hogy a Molnár Tamás- Kis Gábor-féle vérvonal vele folytatódjék. Horkai György segítségével egy évre Savonába ment kölcsönjátékosként. Hiszen- jóllehet már a tavalyi szezont is a KSI-ben töltötte- játékjoga továbbra is a Szolnoki Dózsáé.

-Az eredeti elképzelés is az volt, hogy Olaszországba megyek játszani. Időközben a Savona centere eligazolt, így kerültem képbe én- mondta már új állomáshelyén a center.- Másfél napja érkeztem, a klubnál mindenki nagyon kedves, segítőkészek, tényleg jó fejek. Mindenképpen fejlődési lehetőség ez számomra. Olaszországban másképp pólóznak, mint Magyarországon. Több az úszás, gyorsabb a játék. Úgyhogy kellőképpen kíváncsi is vagyok.

A Savona legutóbb a hatodik helyen végzett az olasz bajnokságban, korábban viszont háromszor volt bajnok, kétszer kupagyőztes, sőt kétszer a LEN-kupát is megnyerte. Ilyen sikereket nem biztos, hogy már most elér az Alberto Angelini edzette csapat.

-Nagyon fiatal a társaság. Egyedül a kapus, Slobodan Soro számít öregnek. Ő volt szerb válogatott, de a riói olimpián már a brazil csapattal volt kint. Van még egy brazil srác, így hárman vagyunk légiósok.  Egy huszonöt éves srác van a csapatban, a többiek alig idősebbek nálam. Ennek megfelelően pörgős, gyors, amolyan fiatalos pólót fogunk játszani. Már beszéltem az edzővel is, elsősorban a centerposztot kell megoldanom, de természetesen ő is azt várja, hogy fejlődjek.

Nem tudván, hogy már Olaszországban van, elkövettem azt a hibát, hogy reggel nyolckor hívtam fel, mikor érne rá egy interjúra. Ez az időpont Csizmaországban még hajnalnak számít. De nem csak ezért volt álmatag a hangja.

-Késő estig van edzésünk. Tegnap például kilenckor kezdtünk, utána elmentünk egy étterembe közösen vacsorázni. Jelenleg egy csapattársammal lakom, de hamarosan kapok egy lakást én is. A szüleim szomorúak voltak, hogy Olaszországba kerülök, de szerintem büszkék is. Az elmúlt két évben Pesten éltem, a klubmeccsek és a válogatottak miatt onnan sem jártam túl sűrűn haza, így már hozzá vannak szokva a távollétemhez. Olyat nem mondtak, hogy mindig nézzek körül, mielőtt lelépek a járdáról. Ők is biztosak abban, hogy tudok vigyázni magamra. Ráadásul Savona nem olyan hatalmas nagy város, közel van minden.

Fotó: Madar Dávid MVLSZ