Reciprok | Szolnoki Dózsa

A víz ugyanaz, a résztvevők ugyanazok, mégis minden más. A Szolnoki Dózsa nagyon simán nyerte a bajnoki döntő harmadik meccsét a Komjádi Uszodában. Folytatás szerdán a Vízilabda Arénában.

Csoda, fegyelem, feltámadás- Cseh Sándor szerdai szavai szerint ezekre volt szüksége csapatának az életben maradáshoz. A legkevésbé sem titkoltan ünneplésre készülő Fradi ellen azonban egészen elképesztő felegyenesedést mutatott be a csapat. Mintha nem is az a gárda feszítette volna a medence vizét, amelyet saját szakvezetője- és nála ki tudná jobban?- elhasználtnak, leharcoltnak nevezett szerda este. Most mi voltunk frissek, gyorsak, pontosak. A Fradi volt a tompa, enervált, pontatlan és az idő múlásával kedvét vesztett is. Minden úgy zajlott, ahogy a döntő első és második mérkőzésén, csak éppenséggel az eddig látottakat a feje tetejére állítva.

FTC–Szolnoki Dózsa 6–14 (1–4, 2–3, 2–3, 1–4)

FTC: Vogel – Szirányi, Jaksics, Varga Dániel, Varga Dénes 1, Jansik Sz., Mitrovics 1. Csere: Sedlmayer, Madaras, Pohl, Vámos 3, Nikics 1, Német, Gárdonyi (kapus). Vezetőedző: Varga Zsolt
SZOLNOK: Nagy V. – Gocics, Zalánki 4, Mezei, Younger 4, Prlainovics 3, Jansik D. 1. Csere: Bátori, Hangay Z., Alekszics 1, Csuk, Kis G. 1, Fülöp. Vezetőedző: Cseh Sándor

Három nullával indítottunk, majd Vámos lőtte a Fradi egyetlen gólját az első negyedben, ekkor volt csupán szoros a meccs. A szoros védekezés megint olyan szoros volt, mint a piramisok egymáshoz kapcsolódó kövei, a passzaink gyorsak, hajszálpontosak voltak, a lövéseink pedig szemmel is alig követhetők.

Amikor Nagy Viktor kikapta a bal felső sarok elől Varga Dénes lövését, a parádézó szolnoki kapus rőt szakálla mögül kicsúszott egy „Ma nem!”, nos, akkor azok, akik mostanában már láttak néhány pólómeccset, teljesen biztosak lehettek abban, hogy megvan a meccs. Vagyis életben maradtunk.

A Ferencváros alig játszott szerda- szombat ritmusban ebben a szezonban, míg mi gyakorlatilag március óta tapossuk ezt a menetet. Hogy mi frissültünk hozzá a Fradihoz, vagy a Fradi fáradt hozzánk? Nem is biztos, hogy megválaszolható kérdés. Az viszont egészen elképesztő, ahogy hat gólon tartjuk a nemzetközi mezőnyben is párját ritkító tűzerővel bír Ferencvárost. Hogy annyit blokkolunk és úgy, ahányat és ahányszor a legszebb napjainkban. Minden létező statisztikai elemben mi voltunk a jobbak. Annyira egyértelműen, mint amennyivel szerdán nőtt fölénk a Fradi.

A 14-6-os győzelem egy dolgot tett biztossá: szerdán Szolnokon folytatódik a döntő. És ez számunkra még mindig hegymenet, hiszen a Ferencváros áll jobban. Viszont a sikernek rengeteg lélektani, akár fizikális hozadéka is lehet. Irtóztató erővel átfordítottuk magunkat a holtponton, egy ilyen meccs után pedig már a Fradi-játékosok térde is tudhat citerázni.