Nem számított könnyű mérkőzésre Kaposváron Angyal Dániel (sem). Mi tagadás, három negyedig nem is tűnt úgy, hogy sima lesz.

Kaposvári VK− Szolnoki Dózsa 4:12 (2:2, 1:2, 0:0, 1:8)
Gólszerzők: Dobos D., Juhász-Szelei, Kovács O., Pataki, ill. Alekszics 3, Prlainovics, Lazics 2-2, Bátori, Jansik D., Zalánki, Angyal, V. Rasovics

Nagy Viktor és Kis Gábor nem kapott „nevezési lehetőséget” Kaposvárra, így a szerdai BL-meccshez hasonlóan ezúttal is Kardos Gergely védte a szolnoki kaput. Most már talán hozzá sem kell tenni, hogy ismételten jól. Bár az első gólt Bátori Bence révén mi szereztük, a Kaposvár akcióból és előnyből fordított, a negyed végén Jansik Dávid masírozott be centerbe és egyenlített.

A második nyolc perc a KVK kapusáról, Krémer Balázsról szólt, −aki egészen nagyokat védett−avagy a szétszórt támadójátékunkról. A harmadik negyed pedig a gyakori, ámbár gólokban nem mérhető fel-le úszkálásról maradhatna emlékezetes.

A negyedik negyed első másfél percében hárommal több gólt lőttünk, mint a harmadik negyed egészében és az ökölvívó-szaknyelvben sorozásnak nevezett zápor nem is állt el a kaposvári sátor alatt. Hetet lőttünk zsinórban, a góleső közben Kardos Gergely biztos, ami biztos alapon még kipiszkálta Berta ötméteresét is. Majd a szezonban első bajnokiját játszó, korábban Szolnokon is szereplő Kovács Olivér gólja után még Angyal Dániel és Djordje Lazics is bepiszkált egyet- egyet, így lett teljesen magabiztos a siker.

Három negyedig tartotta magát a Kaposvár, az utolsó játékrészben bemutatott szolnoki sebességváltást azonban már nem bírta.