Komoly adok-kapok után szerezte meg a győzelmet a BVSC vendégeként a Szolnoki Dózsa. A végén ugyan egy gól döntött, de az utolsó vasutas gól az utolsó másodpercben született.
BVSC-Szolnok 14:15 (2:5, 3:5, 4:2, 4:3)
Gólszerzők: Létay, Pásztor 3-3, Csapó, Várnai, Ágh 2-2, Kovács P., Sugár P., ill. Bátori, Prlainovics 3-3, Jansik D. 2, Zalánki, Angyal, Szatmári, Szeghalmi, Alekszics, Lazics, V. Rasovics
Komoly elszántsággal indította a meccset a Dózsa. Jó okkal, hiszen valamennyi szolnoki játékos arról beszélt a szombati meccs előtt, hogy a BVSC otthon igazán veszélyes egy társaság. Három góllal nyertük az első negyedet, vagyis azt gondolhattuk, hogy sima a liba. Nettó nyolc percnyi pólózás után pedig azt hihettük, hogy még simább, hiszen kétszer annyi gólnál jártunk, mint a hazaiak. 5−10.
Hát nem. A második félidőben már úgy játszott a BVSC, ahogy általában szokott a Szőnyi úton. Igaz, a Dózsa tartotta a biztonságosnak tetsző két- háromgólos távolságot. Pásztor Matyiék viszont semmilyen körülmények között nem óhajtottak komolyabb hátrányba kerülni, sőt. Mentek előre, mint a faltörő kos. A negyedik negyed közepén azonban eldőltnek lehetett nyilvánítani a meccset, hiszen Jansik Dávid előnyből, Bátori Bence pedig akcióból csörgetett, így öt góllal vezettünk négy perccel a zárás előtt. Az előny pedig kitartott úgy is, hogy az utolsó négy gólt a BVSC lőtte emberelőnyből, büntetőből, kettőt pedig akcióból. A legutolsót éppen Pásztor Mátyás az utolsó másodpercben.
