Négy szezonon keresztül szolgálta a klubot és kápráztatta el hétről hétre a szurkolókat a gépágyúszerű bal kézzel megáldott Vámos Márton. A Szerbia elleni gálamérkőzésre még visszatért Szolnokra, immár az FTC játékosaként.
Gutai István: Már mint Ferencváros-játékos vagy itt, vendégművészként újra Szolnokon. Hogy emlékszel vissza erre a szolnoki életszakaszodra?
Vámos Márton: Kellemesen. Amikor majd abbahagyom a pályafutásomat és visszaemlékezek, akkor jó érzésekkel fogok visszaemlékezni erre a négy évre, amit itt töltöttem, úgyhogy abszolút pozitívan.
G.I.: Hallottam olyat, hogy a Vámos Marci egy nagyon-nagyon tehetséges, nagyon ügyes gyerekként érkezett ide és világklasszisként ment el innen. Igaz ez?
V.M.: Hát, aki ezt mondta, attól meg kell kérdezni. Természetesen volt alapja, meg van alapja. Ugye, amikor négy éve, hát több mint négy éve ideigazoltam, akkor már válogatott voltam, de még nem a kiforrott játékos. És valóban, ez a négy év sokat hozzátett az én pályafutásomhoz.
G.I.: Nyilván a négy év legemlékezetesebb pillanata számodra is a BL-győzelem. Gondolom én…
V.M.: Hát, ez az egész év. Az elmúlt év. Mert ugye mindent megnyertünk a csapattal, úgyhogy mind a négy győzelemre, illetve az azt megelőző meccsekre is szívesen fogok visszagondolni.
G.I.: Nyilván sikerekről beszélünk, de a sikereket a csapat éri el. És csapatként milyen volt ez a Szolnoki Dózsa, amelyben játszottál?
V.M.: Hát kiváló csapat!
G.I.: Mint társaság.
V.M.: Csupa jó emberekkel voltam körülvéve mind a négy év alatt, úgyhogy nagyon sok barátság köttetett, ami előtte mondjuk nem volt meg, de egyébként sokukat már előtte is ismertem, úgyhogy szerintem az egyik legjobb csapat volt a társaságát nézve. A világon ebben is szerintem a legjobbak között voltunk.
G.I.: És Vámos Marci hol helyezkedett el ebben a csapatban amikor idejött, meg amikor innen távozott?
V.M.: Hát, amikor idejöttem, akkor, úgy gondolom, hogy akkor is már egy vezéregyéniség voltam, mert akkor azért még nem voltak itt ennyi klasszis, mint a vége fele, s utána, a két év között, tehát a záró és a kezdő év között egy kicsit háttérbe szorultam, én úgy éreztem és a végére pedig, az utolsó évre már megint vezéregyéniséggé tudtam előrelépni.
