1977-ben tovább tartott a mérsékelt bajnoki szereplés, immár Bartalis István irányításával. Ennek ellenére Hasznos István, Földi László, Tóth Csaba “bevetésével” három játékos sikersorozata kezdődött. Ők több mint egy évtizedig meghatározó szerepet játszottak Szolnokon, és olykor a válogatottba is bekerültek. A hetedik helyezett csapatban játszottak: Ugrai (15), dr. Boros (20-5), Bogdán (18-5), Varga J. (22-30), Cseh 22-17), Tóth I. (18-7), Hasznos (5-3), Földi (14-3), Tóth Cs. (19-25), Rekita (13-5), Berkes (4), Orbán (4), Pintér F. (8).
Egy ponttal többet szerzett a Vízügy az 1978-as bajnokságban, mint egy évvel azelőtt – mégis egy helyezéssel lejjebb végzett a táblázaton. Bármilyen meglepő a nyolcadik helyezés ellenére a Vízügy lett a legjobb vidéki együttes a magyar vízilabdázás élvonalában. Megnyerte a csapat a Tisza, majd az Alkotmány kupát is.
1979-ben a táblázaton egyetlen csapatot, a Tatabányát sikerült megelőznie. Ennek ellenére biztos volt a benn maradás, hiszen a következő évben felemelték az élvonal csapatainak számát. A 12 ponttal 11. Helyen végzett csapatban az alábbiak kaptak játéklehetőséget: Pintér F. (22), Bogdán (22-15), Varga J. (22-26), Cseh (19-10), Rekita (22-9), Hasznos (21-16), Tóth Cs. (22-12), Vezsenyi (13-4), Berkes (2), Pintér I. (6-1), Tóth I. (18-8).
Háromévi szünet után, 1980-ban ismét Urbán Lajos került az edzői kispadra – és vezetésével, szinte teljesen azonos játékosokkal hatalmasat lépett előre a csapat. A játékos keretben annyi változás történt, hogy Lengyel és ifjabb Hegmann bekerült, Tóth Cs., Vezsenyi és Berkes pedig átigazolt, elkerült Szolnokról. A legjelentősebb eredmény a Ferencváros elleni győzelem, erre 23 évi szünet után került sor. Mind a Tisza, mind az Alkotmány Kupában megismételte két évvel azelőtti győzelmét a Vízügy. A 7. helyet 12-en szerezték meg: Takó (4), Varga (26-14), Bogdán (26-18), Cseh 25-12), Rekita (26-21), Hasznos (26-41), Tóth I. (26-34), Pintér F. (23), Pintér I. (22-15), Lengyel (7), Hegmann (7-4), Orbán (1).
Egészen jól indult a bajnokság 1981-ben: A Spartacus és a Szentes elleni két-két mérkőzésen győzött a Vízügy, ettől kezdve Babarczi Roland vezetésével. Az éves leltárhoz tartozik, hogy Tóth István, Pintér István és ifjabb Hasznos István bemutatkozott a felnőtt válogatottban, Hegyvári, Sóskúti és Deák valamint az ifjabb Hegmann az ifjúsági válogatottal bronzérmet szereztek az IBV-n. A bajnoki mérkőzéssorozaton (9. helyezés) részt vettek: Pintér F. (20), Cseh (26-16), Varga (26-40), Pintér I. (26-35), Hegmann (22-30), Tóth I. (20-37), Hasznos (19-30), Bogdán (21-9), Lengyel (23-13), Rekita (23-3), Bors E. (15-13) Takó (3), Sóskúti (8-10), Hegyvári (5), Baranyi (1), Orbán (2), Szekeres (3), Deák (3), Kanizsa G. (1).
1982-ben az ötödik helyen végzett a csapat, tovább javította bajnoki pozícióját. Az edző a legnagyobb eredménynek a tavalyi bajnokság siker csapata, a Vasas Izzó elleni győzelmeket tartotta, de a korábbi sokszoros bajnok OSC-től elvett három pont is sokat számított a későbbi számolásnál. Tóth István 63 góljával szép egyéni teljesítmény ért el. A felnőtt csapatban szerepeltek: Pintér F. (26), Cseh (26-20), Bogdán (24-26), Tóth I. (26-63), Lengyel (26-34), Hegmann (26-40), Hasznos (26-48), Bors E. (19-5), Sóskúti (23-18), Rekita (21-7), Szekeres (2), Baranyi (1), Kuczora (1).
Hosszú szünet után 1983-ban ismét a bajnoki dobogón végzett a Vízügy. Leszerelt és visszatért a Honvédtól Pintér István, aki nagy erősítést jelentett. Év közben a sérülések, betegségek és a teljes körű cserejátékosok hiánya okozott problémát. A meghosszabbodott, négyszer hétperces játékidőt is meg kellett szokni. Június hónapban alakult meg az egyesület női vízilabdacsapata, melynek edzéseit Hasznos István vezette. Tizenöt lány kezdte meg az edzéseket, az első csapatban: Sebestyén Erzsébet, Suba Sára, fodor Marianna, Bucsi Teodóra, Czakó Noémi, Fodor Ildikó, Kelemen Rita, Dunai Gabriella, Sárosi Erzsébet, Rátfai Pálma, Valuska Judit, Dunai Erika, Pap Ildikó, Nagy Gabriella kaptak helyet.
A 13 év után újra érmet szerzett csapatban szerepeltek: Pintér F. (26), Cseh (26-17), Bogdán (25-22), Rekita (26-14), Tóth I. (26-79), Lengyel (17-23), Hasznos (26-50), Bors (18-7), Sóskúti (23-31), Kuczora (22-7), Deák (1), Baranyi (5), Dudás Z. (3-2), Pintér I. (8-14), Hegyvári (2), Takó (1), Mohi (1).
Félfordulós tavaszi bajnokságot rendeztek az 1984. évi OB-I-ben. Az áttérés miatt változott az eddigi lebonyolítás, a tizennégyes mezőnyt két csoportra osztották. Szolnok a 12 mérkőzésből 6-ot megnyert, ezzel a harmadik helyen végzett. 1984 május 12-én a Damjanich uszoda száz nézője sporttörténeti eseménynek – az első magyar női OB I-es mérkőzésnek lehetett szemtanúja. A Szolnoki Vízügy SE az Eger SE csapatát 11:7-re legyőzte. A csapatban az alábbi játékosok szerepeltek: Nagy I. Gabriella, Sárosi Erzsébet, Nagy II. Gabriella, Tordai Tünde, Valuska Judit, Sebestyén Erzsébet, Koncz Edina, Czakó Noémi, Fodor Ildikó, Dunai Kovács Gabriella, Kelemen Rita, és Hasznos István edző. A folytatás már nem sikerült ilyen jól a Vízügy a 10 bajnoki mérkőzés alapján az utolsó előtti helyen végzett. Az 1984-es egyidényes bajnokságban az alábbiak szerezték meg az ötödik helyet: Pintér F. (14), Bogdán (14-22), Bors (14-14), Rekita (14-9), Lengyel (12-27), Pintér I. (14-17), Hasznos (14-34), Cseh (10-4), Baranyi (6-3), Dudás Z. (12), Kuczora (6-3), Mohi (4-3), Hegyvári (3-1), Vasicsek (1-1).
1984/85-ös bajnokságban Tóth Csaba visszatérésével gólerős játékos került a csapatba. Babarczy edző (aki ebben az évben megkapta a legmagasabb edzői elismerést, a mesteredzői címet kapta az OTSH elnökétől.) sokrétű munkát végzett, ami nemcsak az edzések vezetésében, a taktika kidolgozásában, a felkészítésében jelentkezett. Emberileg is sokat törődött játékosaival, jó kapcsolatokat alakított ki az edző kollegákkal, a játékvezetőkkel, sportvezetőkkel is. A bronzérmet szerző csapat tagjai: Pintér F. (26), Bogdán (26-31), Rekita (26-12), Tóth Cs. (26-44), Lengyel (25.46), Pintér I. (26-41), Hasznos (26-50), Cseh (14-7), Hegyvári (16-3), Bors E. (11-10), Dudás Z. (15-6), Mohi (7-5), Baranyi (1), Vasicsek (2).
1985/86. A tavaszi idényben úgy játszott a Vízügy 13 bajnoki mérkőzést, hogy egyetlen vereséget sem szenvedett. Huszonegy pontot szerzett, 132 gólt dobott és 97-et kapott. Sok mérkőzésen stílusosan, szemre is tetszetős játékkal szórakoztatta híveit. Megszerezték a vidék legjobbja címet, és az MNK-győzelem révén ősszel nemzetközi porondra is kiléphettek. Tóth Csaba, a két Pintér és Hasznos személyében klasszis játékosokkal rendelkezett a Szolnok, akik azonban érthetetlenül elkerülték a válogatott vezetőinek figyelmét. Júniusban viszont az ifjú Mohi Zoltán idegenben, a jugoszlávok ellen játéklehetőséghez jutott. A negyedik helyet megszerző csapat:Pintér F. (17), Bogdán (22-22), Rekita (25-11), Tóth Cs. (26-31), Lengyel (26-40), Pinté (26-65), Hasznos (26-33), Mohi (25-25), Vasicsek (18-9), Baranyi (8), Czibulka (17-13), Kiss P. (9), Dudás Z. (9-4).
Az 1986/87-es bajnokság kezdete előtt Vasicsek az OSC-hez távozott, Hegmann pedig ugyanonnan visszajött Szolnokra. KEK-ben a középdöntőig jutott a csapat. Az őszi 14 pont után, tavasszal egyetlen döntetlennel vesztett pontot, és összességében az első helytől csupán 2 ponttal lemaradva került a tabella második helyére a Vízügy. Babarczy Roland mesteredző a bajnokság befejezése után elkerült Szolnokról. 1987 nyarán a magyar válogatott Európa-bajnokságon vett részt, és ott ötödik helyezést ért el. A csapatnak tagja volt Mohi Zoltán is. A bajnokságban Babarczy az alábbi játékosoknak szavazott bizalmat: Kiss P. (15), Bogdán (23-10), Rekita (1), Tóth Cs. (25-34), Lengyel (25-41), Pintér I. (26-45), Mohi (26-22), Hegmann (25-14), Dudás Z. (23-5), Hasznos (26-54), Czibulka (24-18), Pintér F. (12), Hegyvári (6), Kiss A. (11-2), Baranyi (5-1), Kiss Z. (10-2).
1987/88 -as idény Szolnokon kezdődött a Honvéd elleni győzelemmel, immár Mayer Mihály irányításával. A bajnokság elején minden rendben ment, de aztán a víz, a fedett uszoda hiánya, ill. dr. Mayer Mihály megbetegedése is rányomta a bélyeget a csapat szereplésére. Tavaszra az edző visszatért a csapathoz és ismét szárnyra kaptak a fiúk. Ifjabb Hasznos István, aki 25 éve volt az egyesület sportolója, jó játékkal búcsúzott az aktív játéktól – -m később meggondolta magát, és egy időre visszatért régi sikereinek színhelyére. A szakosztály 5. bronzérmét ez a csapat szerezte: Pintér F. (17), Hegmann (31-11), Czibulka (31-48), Tóth Cs. (31-37), Mohi (30-25), Pintér (30-72), Hasznos (30-60), Bogdán (30-14), Lengyel (30-47), Kiss P. (17), Kiss A. (10-1), Pintér Z. (5-1), Kiss Z. (13-7), Dudás Z. (17-9), Krasznai (1-1).
Az 1988/89-es bajnokság negyedik helyezéséért 32 mérkőzést kellett a csapatnak lejátszania. A kiírás az előző évhez képest nem változott, de a négy csapat a rájátszásban, az 1-4 helyezésekért két nyert mérkőzésig szállt medencébe. Az ismét sokat betegeskedő Mayer dr. kénytelen volt helyét átadni annak a Cseh Sándornak aki 1971-től 14 éven keresztül volt a csapat állandó játékosa. A nyolcadik alakalommal negyedik helyezést elért csapatban játéklehetőséget kapott játékosok: Kiss P (25), Hegmann (30-11), Mohi (32-56), Kiss Z. (32-23), Tóth Cs. (32-44), Kiss A. (29-10), Pintér (32-118), Bogdán (28-6), Lengyel (28-53), Pintér Z. (13-3), Dudás Z. (24-5), Nagy T. (1), Krasznai (4), Molnár P. (3), Pintér F. (12), Hasznos (19-21), Tóth (1), Magyar (1).
1988 december elején elhunyt dr. Boros Ottó. Halálával az egész magyar vízilabdázás egyik nagy egyéniségét vesztette el.
1989/90-es bajnokságot megelőzően Isztambulban találkoztak Európa ifjúsági korú vízilabdázói, köztük Nagy Tibor és Magyar István. A két szolnoki fiú aranyéremmel tért vissza a török fővárosból. Urbán Lajos edzőként segítette a kapitány, Szívós István munkáját. A felgyógyult Mayer edző nélkülözni kényszerült a visszavonult Pintér Ferencet és Hegmannt, továbbá a Svájcba szerződött Bogdánt. Helyettük Magyar, Nagy T., Molnár és Lukács beépítése adott feladatot a vezető edzőnek. A bajnokság végén visszavonult Lengyel József, aki 1980-tól tizenegy bajnokságban 336 gólt lőtt. A hetedik helyezést elért csapatban játszottak: Kiss P. (22), Varga (11-7), Kiss Z. (22-24), Tóth Cs. (20-16), Lengyel (20-12), Pintér Z. (11-6), Pintér I. (22-51), Dudás (22-13), Hasznos (1-1), Kiss A. (18-6), Nagy T. (13-7), Mohi (17-30), Magyar (15-10), Molnár (13-4), Lukács (6-2), Kiss T. (1).
Források:
MÁV-MTE krónika (Deme Zoltán, Tenyeri István, Vincze János),
A szolnoki vízilabda krónikája (Varga Lajos),
40 év krónikája (Varga Lajos).
