Állandó beszédtéma az a példás nevelőmunka, ami a szolnoki vízilabdázóknál évtizedek óta tapasztalható. Talán egyedüli élvonalbeli csapat az országban — és nemcsak vízilabdában — amely nem máshonnan igazolt, hanem saját nevelésű játékosokból áll. Olyannyira jó az utánpótlás nevelése, hogy a jelenlegi OB I-ben, a Szolnokon kívül, egy másik csapatot is ki lehetne állítani a városból elszármazott játékosokból. S nem is rosszat!
S ha valaki a titkokat fürkészi, az alapoknál kezdje. Azoknál az úttörőknél, akik már 11—12 éves korukban bajnokságban játszanak, tanulva és elsajátítva a vízilabda fortélyait. Hogyan csinálják? Hasznos István olimpiai bajnok vezeti az előkészítő csoportot, amelyben nyolc-tízéves gyerekek találhatók. Előbb úszni tanulnak, aztán átkerülnek Agócs Gyula edzőhöz, aki labdázással és a játékelemek elsajátításával folytatja a fiatalok tanítását, majd beneveznek Budapest úttörő bajnokságába. A mai első csapat zöme és az eltávozottak többsége is így kezdte, s közülük jó néhányan a válogatottságig vitték.
A mostani úttörő II. korosztályú csapat a Budapest bajnokság A-osztályában a második helyen végzett. Nem könnyű a vidékiek sorsa, hiszen minden mérkőzést a fővárosban játszanak. Állandóan utazni kell, s bár kérték már, hogy változtassanak ezen a helyzeten, semmi sem történt. így aztán évente a 22 mérkőzésre Budapestre kell járni. Ehhez jön még három-négy kupameccs, és az iskolai elfoglaltság mellett a napi edzés. Iskolai szünetben pedig naponta kétszer másfél óra. Szóval nagy elfoglaltsággal jár mindez, de ezek a fiatalok vállalják. Miért?
— Nagyon jó a csapatszellem, a játékosok nemcsak a medencében barátok, hanem azon kívül is szívesen vannak egymás társaságában. Mind jó tanuló, többségük jeles és kitűnő — vélekedett róluk Agócs Gyula.
Tehát többek között ezért is kötődnek a sporthoz. Részt vállalnak ebből a baráti közösségből a szülők is, akik közül sokan segítenek a csapat körüli teendők ellátásában. A mai legfiatalabb korosztályból öten jövőre már a nagyokhoz kerülnek. Azokhoz a „nagyokhoz”, akik már 13—14 évesek, és az idén a 6. helyen végeztek. Azért „csak” ott, mert változott a csapat összetétele, s a váltott iskolai tanítás miatt csak a mérkőzéseken találkoztak. Közülük Hegyvári György és Mohi Zoltán így is bekerült a vidék válogatottjába. A bajnoki érmeket november 16-án a Hotel Ifjúságban osztották ki. Az eredményhirdetés ünnepélyességét növelte, hogy az érmeket Molnár Endre, a magyar válogatott kapusa, olimpiai-, világ- és Európa-bajnok adta át.
(pataki)
Forrás:
https://library.hungaricana.hu/hu/view/SzolnokMegyeiNeplap_1980_11/?pg=236&layout=s
