Fő támogatóink:
Kiemelt támogatóink:
 

Egy nyugalmas BL-este

Posted on 2019 március 27.

Egy nyugalmas BL-este

Nagyon biztosan győzte le a Spandaut a Szolnoki Dózsa a Bajnokok Ligája tizenegyedik fordulójában. Bár egyre-másra lőtték pólósaink a szebbnél szebb gólokat, a védekezés volt igazán stabil.

Szolnoki Dózsa–Spandau 04 (német) 14- 6 (4-0, 4-3, 2-1, 3-2)
Gólszerzők: Aleksics 4, Bátori 3, Kis 2, Zalánki 2, Rasovics, Prlainovics, Lazics, ill. Gielen 2, Restovics 2, Negrean, Dedovics

Az első perctől látszott, hogy melyik csapat milyen motivációval dolgozik a Vízilabda Arénában. A Spandauból hiányzott Stamm, Mateo Cuk és Kueppers is, ráadásul a németek számára nem volt különösebb tétje a meccsnek. Viszont két és fél perc alatt a szolnoki csapat igen sokat tett azért, hogy még kevesebb kedve legyen az ellenfélnek pólózni. Ezen rövid idő alatt Nagy Viktor védett két kimondottan nagyot, meg egy aprót, Kis Gábor bevágott egy szabaddobást, majd csavarból is. Ez utóbbinál teljesen a víz alatt volt, rendhagyó fülbevalóként három feketesapkás játékos lógott rajta. Nyomatékos nyolc perc volt, hiszen 4−0-ra hoztuk az első negyedet.

Bár a második negyed második percében Restovic bekent egy előnyt, Alekszics kicsipkézte a bal felsőt, majd Prlainovics lőtt akkora gólt, hogy a labdát a lassításban is csak elmosódva lehetett látni. Zalánkinak volt ugyan némi mákja a második góljánál. 7−1 után a korábban Szolnokon játszó Negrean zárt rövidre egy 4-2-es lefordulást, ez volt talán az első alkalom, hogy fegyelmezetlenek, vagy figyelmetlenek voltunk. De komolyabb gond így sem nézett ki, hiszen Milan Alekszics „beöltözött” második centernek és Viktor Rasovics tanítani való passzát simította be.

A fordulás után visszavett mindkét csapat, jó okkal. A Spandaunak nem volt érdeke a nagy úszkálás, abból aligha jöttek volna ki jól. Nekünk pedig ötgólos előnynél már nem volt fontos az iramdiktálás. Mindezzel együtt is tovább nőtt az előny.

A „mindegy ez” szellemében Kovacevic lehozta a harmadik negyed után Baksa Lászlót, de így is volt magyar a német csapatban, hiszen helyére az erdélyi születésű Péterfy Mihály tempózott be. Neki sem volt sok öröme azonban a szerda estében: Zalánki ívelte át a labdát a kapásoldalon megúszó Bátori Bencének, aki természetesen ki is púpozta a hálót. Még a plusz tízért is támadhattunk, de elől már nem voltunk élesek. Restovic még megszerezte a mérkőzés legszemtelenebb gólját, így 14−6-ra feljött a végén a Spandau.

A védekezés kiválóan működött, Nagy Viktor tizenhét(!!!) védéssel a „ma nem!” de ja vu érzését idézte. Ám ehhez− és ez semmit sem von le világszínvonalú teljesítményéből− az is kellett, hogy a védelem jól zárt előtte, neki „csak” a blokkok által kikényszerített folyosókat kellett lezárnia.

A Verona odahaza 11−11-et játszott a Jug Dubrovnikkal, így az olasz csapat öt ponttal áll jobban, mint a Dózsa.

468 ad