Zavarba ejtő magabiztossággal győzte le az Egert a Szolnoki Dózsa. A kilencgólos győzelemmel már öt pont a címvédő előnye a hevesiekkel szemben.
Nyilván nem fordulhat elő, igazából mégsem zárható ki, hogy játékosok, szurkolók (talán az edzők?) fejében is megfordult, hogy „bizony az előző kettőt ők nyerték.”
SZOLNOK-EGER 16:7 (6:2, 3:1, 3:3, 4:1)
Gólszerzők: Alekszics 4, Prlainovics, Bátori 3-3, Fülöp B. 2, Zalánki, Younger, Mezei, Milos Csuk, ill. Vlahopulosz 3, Decker Á., Bedő, Kovács Gergő, Cuckovics
Aztán nyolc perc alatt olyasmi történt az Egerrel, ami jobbára három negyed alatt szokott: bekapott hat gólt. Nyilván ebben a szolnoki pólósok voltak a főkolomposok. Aki pazarul támadtak és mivel a nagyszünetig csak három gólt kaptak, a védekezésre sem lehetett igazán panasz. A harmadik negyedben is szokatlanul sok gólt hozott- a két csapat hagyományaihoz mérten mindenképpen. De nem csökkent a különbség. Nem úgy az utolsóban. Mivel a garantált vereség miatt érezhetően visszaesett az egriek harci kedve- modernül úgy fejezzük ki az ilyesmit, hogy „elengedték a meccset”. De így is meglepően nagy lett a különbség a végére. Ami azonban semmire sem tud bizonyíték lenni. Egyrészt azért, mert kilenc gól egészen biztosan nincs a két csapat között. Viszont éppen a pólós társadalomból szivárgott át a „civil” életbe az a megállapítás, amely szerint az eredményjelző nem hazudik. A tényt azért szögezzük le: 2018. március tizedikének kora estéjén volt kilenc gól a két csapat között.
