Három góllal győzte le az Egert a bronzpárbaj első mérkőzésén a Szolnoki Dózsa. A vízben lévők számára a négyszer nyolc perc alatt a test-, azt követően viszont a szív szakadt majdnem meg.
Szolnok-Eger 10:7 (3:3, 1:1, 2:2, 4:1)
Gólszerzők: Bátori, Alekszics, Prlainovics 2-2, Jansik D., Angyal, Kis G., Lazics, ill. Vlahopulosz 4, Murisics 2, Sánta
Nem egyszerű a center élete. És most nem is a bekkekkel folytatott állandó dögönyözésről van szó. Az most a legkevesebb. Hanem arról, ha a center− esetünkben A CENTER- tudja: még az is meglehet, utolsó mérkőzését játssza a Vízilabda Arénában. (Lévén a bronzéremért két győzelemig tart a párbaj, így egy esetleges egri siker esetén tényleg ez az utolsó hazai.)
Nem egyszerű a tudósító élete sem, hiszen rendkívül magas színvonalú pólót hozott tető alá a két csapat. Olyat, amely minden másodpercében méltó volt a Szolnok− Eger „El Clasicóhoz.” Merthogy a tudósító is tudta ugyanazt, mint A CENTER…
Szerencsére az ötcsillagos négyszer nyolc perc nem is engedte át azt a gondolatot, hogy mi lesz a lefújás után. Az Eger szerzett vezetést még az első percben, de a Sánta Dániel góljával eredő egri előnyt ha nem is rögvest, de kiradírozta a Dózsa: Dorde Lazics és Angyal Dani volt a főkolompos ebben. Döntetlen lett ez a nyolc perc mégis, mint ahogy a következő kettő is.
Bár a második negyed végén 6−5-ös vendégelőnynél az Egernek háromszor is volt labdája a 7−5-höz. De blokk, védés, elpasszolt labda miatt nem tudta közétenni a plusz kettőt. Andrija Prlainovics− róla sem szabad megfeledkezni, igaz, ő „csak” a csapattól búcsúzik, az élsporttól még nem− bekente a Jansik Dávid által asztalra tett büntetőt.
Fél perce sem tartott még a harmadik negyed, amikor a szolnoki center− esetünkben A CENTER− gyermekkori kebelbéli barátját, Decker Ádámot legyőzve egy- egyben megszerezte első gólját. A hazai előnyt Milan Alekszics− ő is a klubtól búcsúzók közé tartozik− fialtatta kettőre a rá jellemző váratlan, szinte láthatatlan, ámde tűpontos lövéssel. Majd 8−7-nél is megtette ugyanezt. A végeredményt Bátori Bence állította be, de a lefújás után senki sem hagyta el a helyét. A játékosok− egyetlen kivétellel− kiültek a medence partjára, a nézők felálltak. Minden szem a kivetítőre meredt. A 11-es sapka legendájáról készült montázst nézte− közreműködött Szersén Gyula, készítette Dóri és Milán. A CENTER pedig ott lebegett a medence közepén. A gyomorban érzett kezdeti bizsergés átterjedt egész testére. A torkában lévő apró kis gombóc pedig mondatról mondatra, képről képre egyre nagyobb lett. Végül már sziklává dagadt és A CENTER szeme könnybe lábadt. Rajta kívül gyanúsan sokan törölgették a szemüket, szipogtak, miközben Szersén Gyula hangja betöltötte az egész Vízilabda Arénát.
Zsivko Gocics érthető meghatottsággal, némileg a könnyeivel is küszködve fogalmazott a meccs végi sajtótájékoztatón: „Gabika a legnagyobb király!” És Zsile szavára felhőkarcolót lehet építeni.
