Talán sokan nem is tudják, hogy a budapesti masters-világbajnokságon nem a nemzeti válogatottak, hanem klubcsapatok indultak. A mérkőzéssorozat kapcsán a közvélemény leginkább a Kemény Dénes vezette Millennium nevű legénység szereplését követte figyelemmel, hiszen náluk játszottak a mostani évezred olimpiai bajnokai. Azt mindenki tudja, hogy Kásás Tamásék oktatták a mezőnyt. Mellettük a további korosztályokban szép sikereket arattak a magyar vízipólósok, köztük volt az a Pintér Ferenc, aki egykoron, két évtizeden át 256 OB I.-es bajnoki meccsen őrizte a bajnoki ezüst- és bronzérmet, és nem utolsó sorban az 1985-ben kupagyőztes szolnoki csapat kapuját.
– Azt gondolom, hogy szép sikert értünk el mi is a Düsseldorffal, hiszen sorrendben másodszor lettünk klubvilágbajnokok – monda Feri. – Ez már nekem az ötödik vb-aranyam, az első hármat még a Szentes szeniorcsapatával szereztem. Sajnos, a szentesi csapat időközben szétszéledt, nekem pedig voltak német kapcsolataim, hiszen évek óta játszom a német szeniorbajnokságban. A Düsseldorffal két éve a kazanyi vb-n nyertünk először aranyérmet, amit most Budapesten megismételtünk.
A Margitszigeten mindegyik korosztályban óriási mezőnyök indultak, négy kontinensről, összesen százhúsz csapat szállt vízbe. A legtöbben a Millennium meccsein voltak, rendre ötezer néző előtt játszottak Benedek Tiborék. Ám a további mérkőzéseken is több százan szurkoltak a kedvenceknek. Azt tudni kell, hogy a torna 4×6 perces meccseit 25 méteres pályán játszották a szigeti medencékben.
– Sorainkban még egy magyar pólós, egykori szolnoki csapattársam, Varga Józsi is szerepelt – folytatta Feri. – Német játékosaink közül többen az NSZK válogatottjában is megfordultak, köztük Güthher Wolfot a montreáli olimpia All-Star csapatába is beválogatták 1976-ban. Úgyhogy jó kis csapat a Düsseldorf. Ami nem azt jelentette, hogy könnyedén végigvertük ellenfeleinket, keményen kellett küzdenünk minden egyes mérkőzésen. Az amerikai Santa Barbarától kikaptunk a csoportkörben, az elődöntőben pedig csak óriási csatában vertük a holland De Robben legénységét. A fináléban aztán ismét a kaliforniai Santa Barbarával találkoztunk, döntetlen született a rendes játékidőben. Következtek az ötméteresek, szerencsére mi belőttük a büntetőket, én pedig kifogtam kettőt. Így aztán ismét a mi nyakunkba akasztották az aranyérmet, ötödszörre is jó érzés volt. Sőt, számomra volt még egy örömteli momentum: fiam, Róbert csapatával bronzérmet szerzett korosztályában.
Szó sincs pihenésről, Pintér Feri jól tudja, a vízilabdát sem lehet emlékezetből űzni. Épp ezért a napi programjai közül nem maradhat ki az úszás, a futás és olykor a kispályás foci sem, feltűnik az OB II.-es pólócsapat edzésein is.
Nincs mese, készülni kell a következő világversenyre, jövőre Eb lesz Bledben, és két év múlva újabb világbajnokság, nem éghetünk le, hiszen mi vagyunk a címvédők – tette hozzá.
Forrás: Új Néplap
Fotó: Csabai István
